fölösleges terhek

Törekszem arra, hogy a hátralévő négy hétben megszabaduljak mindentől, ami gátolhat: ma kihúzták a bal alsó bölcsességfogamat, amit évekkel ezelőtt kellett volna. Négy gyökere volt, beletört, apró darabokban szedték ki, vésés, kalapálás, nem részletezem. Másfél órát töltöttem bent, némi rosszulléttel megspékelve. Sok öltés, gyógyszerhegyek, figyelmeztetés: fájni fog. Nagyon.

És most itt ülök pár órával a műtét után hitetlenkedve: semmi fájdalmat nem érzek. Nem értem, de attól még jó.

gyűlnek a hátra valók

Kezdem megérteni azt a gondolatot, hogy Az Út akkor és ott kezdődik, ahol és amikor járni kezdesz rajta. Amikor begyalogoltam a munkahelyemre (kb 10-11 km lehet), minden lépésnél ott motoszkált a fejemben: már úton vagyok, ez már az.
És közben persze minden nap gyűlik az úticsomag, ő lesz az egyik legfontosabb:

Újra úton

Lélekben már elindultam, az legalábbis biztos, hogy inszomnia-gyanús időszak előtt állok ismét. Valójában 42 nap még hátra van augusztus 12-éig. Ha jól számoltam, ez épp egy nagyböjtnyi időszak, minden adott a megfelelő felkészüléshez.
42 nap, és az első valódi lépést is megteszem a sokmérföldes úton.