Egy hete itthon

Akklimatizálódni sosem könnyű, és most nemcsak arra gondolok, hogy időnként még mindig ekezetek nelkuli betuket nyomogatok a klaviatúrán.
Tudatosítani, hogy nem az a hétszáz kilométer volt a való világ, hanem ez a kilencvenezer négyzetkilométer az, a legnehezebb.
Amúgy most rendezgetem az ezerpárszáz fotót, meg gondolkodom vmi összefoglalón levezetésképpen.

Santiago!

Szeptember12-en, szombaton reggel harminc nap gyaloglas utan megerkeztem a Katedralis ele. A ter szinte ures volt, szabadon atadhattam magam a megerkezes oromenek.

Vegtelenul halasnak ereztem magam.

Kicsit kesobb meg meselek. Most csak koszonom, kulon Nektek, akik velem voltatok, es annyit segitettetek.

Nem tudom, hogy csináltátok...

...de koszonom mindenkinek, aki imadkozott/kuldott energiat/gondolt ram, ma ugyanis ujra szarnyakat kaptam, es bar a vizholyagjaim latszolag nem javultak, megis majd harminc kilometert mentem kulonosebb fajdalaom nelkul, igy a mai estet a 37,5-es kmkonel tolthetem (tegnap 66,5 volt, azt neztem be egy kicsit). Vagyis 12-re megerkezem, ha addig nem tortenik semmi :)

kimondhatatlan jol van, ami van.
:)

es tenyleg koszonom!

Egyebkent: meg 65 km van hatra

tudom, hogy elmaradtak az utobbi idoben a bejegyzesek, ezert leirom, most Palas de Rei-ben vagyok, 65 km van meg hatra :) meg annyi, hogy negyedjere vettem igenybe ingyenesen a helyi egeszsegugyi szolgalatot (hala a kek kartyanak, koszi Kitti :) es nincsenek elfertozodve a vizholyagjaim, csak ugy neznek ki. Remelem.

i am old with wandering

Hat belevenultem a vandorlasba. Azt mondjak, a Camino az elet metaforaja, Ponferradatol Santiagoig tart az oregkor. Es en pont ugy erzem magam, mintha nyolcvan eves lennek. Kivetelesen nem viccelek.

A Camino megtanitott arra, hogy elengedjem a dolgokat: a vagyaimat, az akaratomat, azt, ami en vagyok, es azt, amit magamenak hiszek.
Nehany napja, amikor utoljara internettel ellatott helyen voltam, meg azt irtam: 11-re Santiagoba erhetek, es szaladok is tovabb Finisterraba.
Most azt mondom, boldog leszek, ha 13-an Santiagoba erek, es nehany orat orulhetek a megerkezesnek. Finisterra pedig legkozelebb.
Idokozben ugyanis varatlanul olyan csunya gennyes vizholyagjaim lettek, hogy az atlagsebessegem jelenleg 2 km/ora (tenyleg), es napi 16-18 km gyaloglas a maximum, amire kepes vagyok. Nem tudom leirni, mennyire faj.
Viszont a lelassulas olyan sok ajandekot hoz magaval, hogy nem erzek semmi szomorusagot. Azt hittem, semmi uj mar nem johet, erre csostul kapom a meglepeteseket :) Es akkor ebben meg nincs is benne az, amit toletek kapok, az uzenetek itt es sms-ben. Nagyon-nagyon fontos, es koszonom! Ma epp arra gondoltam, hogy megirom nektek, hogy mindenki kuldjon azt, amiben hisz: pozitiv energiat, tavgyogypuszikat, imat, tudom, hogy segit :)

Szoval most ugy vagyok vele, hogy ha ot nap kell ahhoz, hogy az utolso nyolcvan kilometert megtegyem, akkor annyi kell. Belefer.

gyors eletjel

Szeptember 3. Nettelen vagyok egy par napja, de minden nagyon szep, minden nagyon jo, mindennel meg vagyok elegedve.
Komolyra forditva a szot, vegtelen hálát erzek azert, hogy itt lehetek.

Ponferradaban vagyok, azt szamolgatom, hogy ha tartani tudom ezt a 28-30 km/nap tempot, akkor 11-re Santiagoba erhetek (most vagyok 220 km-re kb). Ez azt jelenti, hogy ket napom lenne arra, hogy gyalogoljak Finisterraba, vagyis meg 11-en leindulnek busszal, 40 km-t eore menek, es onnan mennek tovabb gyalog. Csudi lenne.