Három részre osztottam az ígért "hasznos rovatot", az infókat külön oldalakra tettem ki, a jobb menüsávból érhető el mind.
Összeállítottam Mit vittem? címmel egy felszerelés listát (packing list), pontosabban leírást, igyekeztem mindenhol részletesen kifejteni, hogy mit, és miért azt vittem, miért volt jó, vagy kevésbé jó döntés. Van benne egy fizikai felkészülésről szóló szöveg, és végül az én útvonalam, kilométerekkel, helységnevekkel.
Jó csemegézést, és jó utat, ha most tervezed a te caminódat. : )
2010. február 14., vasárnap
2010. február 7., vasárnap
Fénykép-lelőhely
üdv újra itt :) elkezdem "feldolgozni" a kinti élményeket, kezdve ott, hogy nyilvánossá teszem a fényképalbumot.
összerakom az ígért kis hasznost is. a "mit érdemes vinni" listával kezdem. természetesen inkább lányoknak szól ez, de talán másoknak is jól jön majd.
összerakom az ígért kis hasznost is. a "mit érdemes vinni" listával kezdem. természetesen inkább lányoknak szól ez, de talán másoknak is jól jön majd.
2009. szeptember 22., kedd
Egy hete itthon
Akklimatizálódni sosem könnyű, és most nemcsak arra gondolok, hogy időnként még mindig ekezetek nelkuli betuket nyomogatok a klaviatúrán.
Tudatosítani, hogy nem az a hétszáz kilométer volt a való világ, hanem ez a kilencvenezer négyzetkilométer az, a legnehezebb.
Amúgy most rendezgetem az ezerpárszáz fotót, meg gondolkodom vmi összefoglalón levezetésképpen.
Tudatosítani, hogy nem az a hétszáz kilométer volt a való világ, hanem ez a kilencvenezer négyzetkilométer az, a legnehezebb.
Amúgy most rendezgetem az ezerpárszáz fotót, meg gondolkodom vmi összefoglalón levezetésképpen.
2009. szeptember 13., vasárnap
Santiago!
Szeptember12-en, szombaton reggel harminc nap gyaloglas utan megerkeztem a Katedralis ele. A ter szinte ures volt, szabadon atadhattam magam a megerkezes oromenek. Vegtelenul halasnak ereztem magam.
Kicsit kesobb meg meselek. Most csak koszonom, kulon Nektek, akik velem voltatok, es annyit segitettetek.
2009. szeptember 10., csütörtök
Nem tudom, hogy csináltátok...
...de koszonom mindenkinek, aki imadkozott/kuldott energiat/gondolt ram, ma ugyanis ujra szarnyakat kaptam, es bar a vizholyagjaim latszolag nem javultak, megis majd harminc kilometert mentem kulonosebb fajdalaom nelkul, igy a mai estet a 37,5-es kmkonel tolthetem (tegnap 66,5 volt, azt neztem be egy kicsit). Vagyis 12-re megerkezem, ha addig nem tortenik semmi :)
es tenyleg koszonom!
kimondhatatlan jol van, ami van.
:)
es tenyleg koszonom!
2009. szeptember 9., szerda
Egyebkent: meg 65 km van hatra
tudom, hogy elmaradtak az utobbi idoben a bejegyzesek, ezert leirom, most Palas de Rei-ben vagyok, 65 km van meg hatra :) meg annyi, hogy negyedjere vettem igenybe ingyenesen a helyi egeszsegugyi szolgalatot (hala a kek kartyanak, koszi Kitti :) es nincsenek elfertozodve a vizholyagjaim, csak ugy neznek ki. Remelem.
i am old with wandering
Hat belevenultem a vandorlasba. Azt mondjak, a Camino az elet metaforaja, Ponferradatol Santiagoig tart az oregkor. Es en pont ugy erzem magam, mintha nyolcvan eves lennek. Kivetelesen nem viccelek.
A Camino megtanitott arra, hogy elengedjem a dolgokat: a vagyaimat, az akaratomat, azt, ami en vagyok, es azt, amit magamenak hiszek.
Nehany napja, amikor utoljara internettel ellatott helyen voltam, meg azt irtam: 11-re Santiagoba erhetek, es szaladok is tovabb Finisterraba.
Most azt mondom, boldog leszek, ha 13-an Santiagoba erek, es nehany orat orulhetek a megerkezesnek. Finisterra pedig legkozelebb.
Idokozben ugyanis varatlanul olyan csunya gennyes vizholyagjaim lettek, hogy az atlagsebessegem jelenleg 2 km/ora (tenyleg), es napi 16-18 km gyaloglas a maximum, amire kepes vagyok. Nem tudom leirni, mennyire faj.
Viszont a lelassulas olyan sok ajandekot hoz magaval, hogy nem erzek semmi szomorusagot. Azt hittem, semmi uj mar nem johet, erre csostul kapom a meglepeteseket :) Es akkor ebben meg nincs is benne az, amit toletek kapok, az uzenetek itt es sms-ben. Nagyon-nagyon fontos, es koszonom! Ma epp arra gondoltam, hogy megirom nektek, hogy mindenki kuldjon azt, amiben hisz: pozitiv energiat, tavgyogypuszikat, imat, tudom, hogy segit :)
Szoval most ugy vagyok vele, hogy ha ot nap kell ahhoz, hogy az utolso nyolcvan kilometert megtegyem, akkor annyi kell. Belefer.
A Camino megtanitott arra, hogy elengedjem a dolgokat: a vagyaimat, az akaratomat, azt, ami en vagyok, es azt, amit magamenak hiszek.
Nehany napja, amikor utoljara internettel ellatott helyen voltam, meg azt irtam: 11-re Santiagoba erhetek, es szaladok is tovabb Finisterraba.
Most azt mondom, boldog leszek, ha 13-an Santiagoba erek, es nehany orat orulhetek a megerkezesnek. Finisterra pedig legkozelebb.
Idokozben ugyanis varatlanul olyan csunya gennyes vizholyagjaim lettek, hogy az atlagsebessegem jelenleg 2 km/ora (tenyleg), es napi 16-18 km gyaloglas a maximum, amire kepes vagyok. Nem tudom leirni, mennyire faj.
Viszont a lelassulas olyan sok ajandekot hoz magaval, hogy nem erzek semmi szomorusagot. Azt hittem, semmi uj mar nem johet, erre csostul kapom a meglepeteseket :) Es akkor ebben meg nincs is benne az, amit toletek kapok, az uzenetek itt es sms-ben. Nagyon-nagyon fontos, es koszonom! Ma epp arra gondoltam, hogy megirom nektek, hogy mindenki kuldjon azt, amiben hisz: pozitiv energiat, tavgyogypuszikat, imat, tudom, hogy segit :)
Szoval most ugy vagyok vele, hogy ha ot nap kell ahhoz, hogy az utolso nyolcvan kilometert megtegyem, akkor annyi kell. Belefer.
2009. szeptember 3., csütörtök
gyors eletjel
Szeptember 3. Nettelen vagyok egy par napja, de minden nagyon szep, minden nagyon jo, mindennel meg vagyok elegedve.
Komolyra forditva a szot, vegtelen hálát erzek azert, hogy itt lehetek.
Ponferradaban vagyok, azt szamolgatom, hogy ha tartani tudom ezt a 28-30 km/nap tempot, akkor 11-re Santiagoba erhetek (most vagyok 220 km-re kb). Ez azt jelenti, hogy ket napom lenne arra, hogy gyalogoljak Finisterraba, vagyis meg 11-en leindulnek busszal, 40 km-t eore menek, es onnan mennek tovabb gyalog. Csudi lenne.
Komolyra forditva a szot, vegtelen hálát erzek azert, hogy itt lehetek.
Ponferradaban vagyok, azt szamolgatom, hogy ha tartani tudom ezt a 28-30 km/nap tempot, akkor 11-re Santiagoba erhetek (most vagyok 220 km-re kb). Ez azt jelenti, hogy ket napom lenne arra, hogy gyalogoljak Finisterraba, vagyis meg 11-en leindulnek busszal, 40 km-t eore menek, es onnan mennek tovabb gyalog. Csudi lenne.
2009. augusztus 31., hétfő
17. nap El Burgo Ranero-Leon 19+18 km
Es eljott az a pillanat, amikor belattam, hogy kenytelen leszek kicsit eloreszaladni. Reggel mar 6-kor uton voltam, es 10 utan be is erkeztem Mansilla de akarhova. A gond az volt, hogy vasarnap leven nem volt busz. Szo szerint. Vasarnap nincs, csak este 6-tol harom jarat, oszt jonapot.
Igy harom nemettel taxiba szalltam, es elmentunk Leonba. Kozben gondoltam az uton levokre, igazabol azt a 19 kmt elotte ertuk gyalogoltam (nindennap megyek valakiert :)
Leon varazslatos, beleszerettem.
Igy harom nemettel taxiba szalltam, es elmentunk Leonba. Kozben gondoltam az uton levokre, igazabol azt a 19 kmt elotte ertuk gyalogoltam (nindennap megyek valakiert :)
Leon varazslatos, beleszerettem.
2009. augusztus 29., szombat
16. nap Sahagun-El Burgo Raneros 22 km
Reggel egyedul indultam utnak, Juditek vonattal mentek tovabb. Bar egyre kevesbe zarkozom el ettol a lehetosegtol, egyelore ugy erzem, akkor szallok vonatra/stb. amikor ezt diktaljak az erzeseim :))) eddig bejott ez a hatodik erzek szerint valo meneteles, hatha igy lesz most is.
Innentol egyre tobb a lehetoseg az alternativ utvonalak valasztasara. A spanyolok eloszeretettel dontenek a rovidebb un. senda mellett, ami lenyeben egy kozvetelenul az autopalya mellett futo, ujonnan kialakitott "zarandok gyorsforgalmi". Nem itelkezem senki felett, nem ismerem az idobeosztasukat, de ezek a sendak szamomra annyira lelektelenek, hogy inkabb vallalom a plusz kilometereket az erdoben.
Aminek nem csak az az elonye, hogy szep, hanem az is, hogy a kutya sem jar arra, pl ezen a napon ugy mentem vegig a 22 km-t, hogy egy teremtett lelekkel nem talalkoztam az uton. Szuper volt :)
Ujabb idevago idezet az utikalauzombol: Solitude shows us what should be; society shows us what we are.
Innentol egyre tobb a lehetoseg az alternativ utvonalak valasztasara. A spanyolok eloszeretettel dontenek a rovidebb un. senda mellett, ami lenyeben egy kozvetelenul az autopalya mellett futo, ujonnan kialakitott "zarandok gyorsforgalmi". Nem itelkezem senki felett, nem ismerem az idobeosztasukat, de ezek a sendak szamomra annyira lelektelenek, hogy inkabb vallalom a plusz kilometereket az erdoben.
Aminek nem csak az az elonye, hogy szep, hanem az is, hogy a kutya sem jar arra, pl ezen a napon ugy mentem vegig a 22 km-t, hogy egy teremtett lelekkel nem talalkoztam az uton. Szuper volt :)
Ujabb idevago idezet az utikalauzombol: Solitude shows us what should be; society shows us what we are.
15. nap Carrion de las Condes-Sahagun 27 (41-14) km
Augusztus 28.
Rogton magyarazattal kezdem. A 27 km a gyalog megtett tav volt, a vegere azonban annyira raparaztam az agypoloska csipeseimre (osszefuggo dagadt voros-sarga pupokka valtak idokozben helyes gennyes/vizes holyagokkal a csipesek helyen), hogy arra jutottam, csak egy hozzaerto orvos segithet rajtam, mondjuk egy borgyogyasz. Ezert taxival mentem 14 km-t Sahagunig, ahol komplett kis rendelointezet fogadott. Egy fiatal orvos nezett meg, aki kerdesemre, miszerint beszel-e angolul a kovetkezot valszolta: Spanyolorszagban spanyolul beszelnek... bizzunk abban, hogy nem megy soha kulfoldre, es nem szorul soha egy helyi orvos segitsegere. Na mindegy, felirt vmi antiallergent, es nehany flegma mondattal elintezett. Viszont cserebe Juditekkal a legtisztabb es legrendesebb szallast sikerult megtalalnunk, a napot padon sorozessel es vacsival fejeztuk be, ugy volt kerek, ahogy volt.
Rogton magyarazattal kezdem. A 27 km a gyalog megtett tav volt, a vegere azonban annyira raparaztam az agypoloska csipeseimre (osszefuggo dagadt voros-sarga pupokka valtak idokozben helyes gennyes/vizes holyagokkal a csipesek helyen), hogy arra jutottam, csak egy hozzaerto orvos segithet rajtam, mondjuk egy borgyogyasz. Ezert taxival mentem 14 km-t Sahagunig, ahol komplett kis rendelointezet fogadott. Egy fiatal orvos nezett meg, aki kerdesemre, miszerint beszel-e angolul a kovetkezot valszolta: Spanyolorszagban spanyolul beszelnek... bizzunk abban, hogy nem megy soha kulfoldre, es nem szorul soha egy helyi orvos segitsegere. Na mindegy, felirt vmi antiallergent, es nehany flegma mondattal elintezett. Viszont cserebe Juditekkal a legtisztabb es legrendesebb szallast sikerult megtalalnunk, a napot padon sorozessel es vacsival fejeztuk be, ugy volt kerek, ahogy volt.
2009. augusztus 27., csütörtök
13. nap Hontanas - Boadilla del Camino 30 km
Augusztus 26.
Lassu, de tartalmas, 3 naprol visszatekintve dramai nap volt.
Szep lassan, sokat megallva jutottunk el a lanyokkal Itero de la Vegaig, ahol ok megalltak, en pedig arra jutottam, folytatom az utat - delutan otkor, a legvadabb melegben. A het kilometert szinte a legteljesebb maganyban tettem meg, ilyenkor mar nincs epeszu ember az uton.
Az elso albergueba beestem, amit megpillantottam, ami latszolag egy egykori gazdasagi epuletbol kialakitott szallas volt, sok ember, beszivott hazigazdaval. Mint kiderult, ok a hospitalero haverjai, a szobaban tok egyedul voltam. Masnap estere rohadtul viszketett a labam, nagy csipesek tarkitottak. Baromira nem ertettem, mi lehet ez, amikor mindenki azt mondja, itt nincsenek szunyogok, vagy alig.
Aztan kiderult: àgypoloskanak hivjak.
Lassu, de tartalmas, 3 naprol visszatekintve dramai nap volt.
Szep lassan, sokat megallva jutottunk el a lanyokkal Itero de la Vegaig, ahol ok megalltak, en pedig arra jutottam, folytatom az utat - delutan otkor, a legvadabb melegben. A het kilometert szinte a legteljesebb maganyban tettem meg, ilyenkor mar nincs epeszu ember az uton.
Az elso albergueba beestem, amit megpillantottam, ami latszolag egy egykori gazdasagi epuletbol kialakitott szallas volt, sok ember, beszivott hazigazdaval. Mint kiderult, ok a hospitalero haverjai, a szobaban tok egyedul voltam. Masnap estere rohadtul viszketett a labam, nagy csipesek tarkitottak. Baromira nem ertettem, mi lehet ez, amikor mindenki azt mondja, itt nincsenek szunyogok, vagy alig.
Aztan kiderult: àgypoloskanak hivjak.
12. nap Rabe de los Calzados - Hontanas 18 km
Augusztus 25.
Lerobbant labbal uldogeltem az albergue kis etkezojeben, ahol szaz jotanacsot kaptam a hogyan tovabbra vonatkozoan. Tudtam, hogy mindenki jot akar, es azt is, hogy nekem kell dontenem.
Visszamehettem volna a hospitaleraval Burgosba kocsival egy specialistahoz (25 euro egy vizit), pihenhettem volna meg egy napot a faluban, megis azt mondtam, tovabb megyek. Kecsua baratomtol, aki nem Istenben, hanem az Energiaban hisz, egy Maria ermet kaptam - elozo nap a helyiek ajandekoztak neki, hiszi, hogy ez erot ad nekem, mondta, es en is elhittem, hogy igy lesz. Ekkor mar kilenc ora volt, a reggeli eso miatt ugyan mindenki tovabb aludt, de Tundeek mar egy oraja elmentek, igy egyedul vagtam neki az utnak.
Hornillos del Camino pici barjaig alig nyolc kilometert kellett mennem, de annyira fajt a labam, hogy fogalmam se volt, hogyan tovabb. Ahogy ott felpolcolt labakkal ultem, elmelkedve a kavem felett, eszembe jutott az anyukamtol kapott kis konyvecske. Felutottem: Kislàny, kelj fel, majd becsuktam es ujra kinyitottam: "Talita Kum". Nem volt mas valasztasom... Felalltam, es tovabbmentem. Es a labam aznap mar nem fajt.
Hontanasba lassan csorogtam le, nem akartam kiserteni a josorsomat. Szemuveg nincs nalam, igy csak azt lattam, hogy valakinek valakik integetnek. Marti es Tunde volt, akik aggodva vartak az elso alberguenel, hallottak egy vicces nemet oregurtol, hogy jon a kis fekete magyar lany, hat megvartak, agyat foglaltak nekem, amig megerkezem, es rogton kaptam egy sangriat lelekerositonek.
Ezekert a csodakert - kicsikert es nagyokert vagyunk ezen az uton.
Lerobbant labbal uldogeltem az albergue kis etkezojeben, ahol szaz jotanacsot kaptam a hogyan tovabbra vonatkozoan. Tudtam, hogy mindenki jot akar, es azt is, hogy nekem kell dontenem.
Visszamehettem volna a hospitaleraval Burgosba kocsival egy specialistahoz (25 euro egy vizit), pihenhettem volna meg egy napot a faluban, megis azt mondtam, tovabb megyek. Kecsua baratomtol, aki nem Istenben, hanem az Energiaban hisz, egy Maria ermet kaptam - elozo nap a helyiek ajandekoztak neki, hiszi, hogy ez erot ad nekem, mondta, es en is elhittem, hogy igy lesz. Ekkor mar kilenc ora volt, a reggeli eso miatt ugyan mindenki tovabb aludt, de Tundeek mar egy oraja elmentek, igy egyedul vagtam neki az utnak.
Hornillos del Camino pici barjaig alig nyolc kilometert kellett mennem, de annyira fajt a labam, hogy fogalmam se volt, hogyan tovabb. Ahogy ott felpolcolt labakkal ultem, elmelkedve a kavem felett, eszembe jutott az anyukamtol kapott kis konyvecske. Felutottem: Kislàny, kelj fel, majd becsuktam es ujra kinyitottam: "Talita Kum". Nem volt mas valasztasom... Felalltam, es tovabbmentem. Es a labam aznap mar nem fajt.
Hontanasba lassan csorogtam le, nem akartam kiserteni a josorsomat. Szemuveg nincs nalam, igy csak azt lattam, hogy valakinek valakik integetnek. Marti es Tunde volt, akik aggodva vartak az elso alberguenel, hallottak egy vicces nemet oregurtol, hogy jon a kis fekete magyar lany, hat megvartak, agyat foglaltak nekem, amig megerkezem, es rogton kaptam egy sangriat lelekerositonek.
Ezekert a csodakert - kicsikert es nagyokert vagyunk ezen az uton.
11. nap Burgos-Rabe de las Calzados 12,5 km
Augusztus 24.
Ha a leggyakrabban hasznalatos brit kiadasu zarandok utikonyv harminc legfontosabb mondata kozott szerepel a "Tengo tendinitis" = "Inhuvelygyulladasom van", akkor nem tekintheto eppen varatlan fordulatnak, hogy tiz kilometerrel Burgos utan eddig is fajo bokaim vegleg felmondtak a szolgalatot, es heves tuneteket produkalva koveteltek ki maguknak a figyelmet. Igy nem volt mas valsztasom, mint elballagni a tarjadosi haziorvoshoz, mikozben minden lepes olyan volt, mintha keseket vagdosnanak ket meterrol a bokaimba. Masfel ora remenytelennek tuno varakozas utan ujra egy angolul nem beszelo orvossal fecseghettem a tuneteimrol. A tendinitisszel kapcsolatban megnyugtatott, hogy minden zarandok ezzel vagy vizholyaggal jon hozza (jo hogy mondja, doktor ur, az is van!). Ibuprofent irt fel (3x1) es a lelkemre kototte, hogy 2-3 napig felpolcolt labakkal uljek szepen a fenekemen a legkozelebbi albergue vendegszeretetet elvezve.
Ez a ket km-re levo Rabe de los Calzados egyik kis albergueje lett, ahova belepve elelmelkedtem azon, hogy 1. mit fogok en itt csinalni ket napon keresztul? 2. miert is kellett nekem itt megallnom, vajon kivel kell itt talalkoznom? Perceken belul megerkezett a Barcelonaban elo, de boliviai szuletesu kecsua indian Mikha. Szinten tendinitis, szinten orom ranezni, furge labu rokak csapata lettunk.
Gondoltam, akkor a fenekenules jegyeben elmegyek a boltba - 100 lelkes telepulesen a bar uzemel boltkent is. Mire visszaertem, ket north face hatizsakos holgy alldogalt tanacstalanul a szallasom elott - es mintha magyar szot kaptam volna el... aztan pici magyar zaszlot veltem felfedezni. Tunde es Marti Godollorol megerkezett Rabe de los Calzadosba.
Ha a leggyakrabban hasznalatos brit kiadasu zarandok utikonyv harminc legfontosabb mondata kozott szerepel a "Tengo tendinitis" = "Inhuvelygyulladasom van", akkor nem tekintheto eppen varatlan fordulatnak, hogy tiz kilometerrel Burgos utan eddig is fajo bokaim vegleg felmondtak a szolgalatot, es heves tuneteket produkalva koveteltek ki maguknak a figyelmet. Igy nem volt mas valsztasom, mint elballagni a tarjadosi haziorvoshoz, mikozben minden lepes olyan volt, mintha keseket vagdosnanak ket meterrol a bokaimba. Masfel ora remenytelennek tuno varakozas utan ujra egy angolul nem beszelo orvossal fecseghettem a tuneteimrol. A tendinitisszel kapcsolatban megnyugtatott, hogy minden zarandok ezzel vagy vizholyaggal jon hozza (jo hogy mondja, doktor ur, az is van!). Ibuprofent irt fel (3x1) es a lelkemre kototte, hogy 2-3 napig felpolcolt labakkal uljek szepen a fenekemen a legkozelebbi albergue vendegszeretetet elvezve.
Ez a ket km-re levo Rabe de los Calzados egyik kis albergueje lett, ahova belepve elelmelkedtem azon, hogy 1. mit fogok en itt csinalni ket napon keresztul? 2. miert is kellett nekem itt megallnom, vajon kivel kell itt talalkoznom? Perceken belul megerkezett a Barcelonaban elo, de boliviai szuletesu kecsua indian Mikha. Szinten tendinitis, szinten orom ranezni, furge labu rokak csapata lettunk.
Gondoltam, akkor a fenekenules jegyeben elmegyek a boltba - 100 lelkes telepulesen a bar uzemel boltkent is. Mire visszaertem, ket north face hatizsakos holgy alldogalt tanacstalanul a szallasom elott - es mintha magyar szot kaptam volna el... aztan pici magyar zaszlot veltem felfedezni. Tunde es Marti Godollorol megerkezett Rabe de los Calzadosba.
Ujra net
napokig netmentes voltam, es kozben persze szamtalan kalandnak es csodanak (de frankon)voltam a reszese. haladjunk sorjaban.
2009. augusztus 23., vasárnap
10. nap Atapuerca - Burgos 19,5 (-4)
Augusztus 23.
Ezt most allati nehez elnagyarazni, illetve ugy leirni, hogy otthon olvasva ne tunjon fellengzosnek, vagy hiteltelennek, de sokat jar a fejemben tegnap ota az elmulas, a halal. Azt mondjak, ez az elso egyharmad a "meghalás" metaforaja, maskor pedig azt, hogy az elet elso harmada. Nekem a pusztulas koszon vissza, de nem mindig negativ ertelemben.
A tegnapi atapuercaban voltam, az europai ember szulohelyen. A telepulesen mar egymillio evvel ezelelott boldogan ettek egymast az emberek, szoval itt rogton kepen vag a tudat, hogy ehhez es az elmult ropke evezredekhez kepest megis mi az en tyuxaros kis eletem? aztam reggel az a burgosig vezeto uton ketszer csapott meg a halal nagyon is konkret szaga, mind a ketszer doglott macskak bomlo teteme hevert az ut szelen: azt ereztem es lattam meg.
Kulonben is, amire biztosan megtanit ez az ut, az a ma mindenek felettisege. Hogy csak a a ma van, sem a tegnap, sem a holnap nem szamit. Az elotted levo nehany kilometer fontos, a kovetkezo telepules, a viz, ennivalo. Ennyi. Kit erdekel, mi volt tegnap, mi lesz holnap, ket nap mulva.
Today is a gift. That is why it is called the present.
Ezt most allati nehez elnagyarazni, illetve ugy leirni, hogy otthon olvasva ne tunjon fellengzosnek, vagy hiteltelennek, de sokat jar a fejemben tegnap ota az elmulas, a halal. Azt mondjak, ez az elso egyharmad a "meghalás" metaforaja, maskor pedig azt, hogy az elet elso harmada. Nekem a pusztulas koszon vissza, de nem mindig negativ ertelemben.
A tegnapi atapuercaban voltam, az europai ember szulohelyen. A telepulesen mar egymillio evvel ezelelott boldogan ettek egymast az emberek, szoval itt rogton kepen vag a tudat, hogy ehhez es az elmult ropke evezredekhez kepest megis mi az en tyuxaros kis eletem? aztam reggel az a burgosig vezeto uton ketszer csapott meg a halal nagyon is konkret szaga, mind a ketszer doglott macskak bomlo teteme hevert az ut szelen: azt ereztem es lattam meg.
Kulonben is, amire biztosan megtanit ez az ut, az a ma mindenek felettisege. Hogy csak a a ma van, sem a tegnap, sem a holnap nem szamit. Az elotted levo nehany kilometer fontos, a kovetkezo telepules, a viz, ennivalo. Ennyi. Kit erdekel, mi volt tegnap, mi lesz holnap, ket nap mulva.
Today is a gift. That is why it is called the present.
9. nap Belorado - Atapuerca 30,5 km
Augusztus 22.
Elozo este eloszor Manfredivel, a 19 eves (!, erted?, 1990-ben szuletett, es az anyukaja mar siman elengedi egyedul spanyolhonba, orulet) olasz egyetemistaval hozott ossze a joszerencse, aki annyira megsajnalta a bokamat, hogy nekem adta a bokavedojet. Kicsit budos volt, de annyi baj legyen, vegtelenul halas voltam erte, es ma mar azt is tudom, h valoban jol szolgal a cucc.
Aztan kesobb Mikeval (ejts majki, mikel), a francia sztyuvival haverkodtunk, meg is beszeltuk, hogy egyutt indulunk, igy ujra szereztem magamnak vkit a hajnali sotet ellen.
O jobb tempoban haladt nalam, engedtem, hagy menjen, de elotte meg megbeszeltuk, hogy Atapuerca a cel, mert ott legalabb osember-leleteket tudunk nezegetni.
A napom kicsit elcseszodott, itt most nem reszletezendo okok miatt, igy nagyjabol bogve mentem vegig azon a fennsikon, ami mara eloiratatott szamomra. Ennel meg rosszabb volt, hogy nem volt vizem, mert nem voltam eleg eber, es kihagytam az egyetlen lehetseges pontot, ahonnan vizet lehetett volna vetelezni. Kozel kilenc kilometer kozel harminc fokban arnyek es viz nelkul - ezt nem kell ragoznom. Vegul egy korty vizet kertem egy fiutol, es kicsivel kesobb elertem San Juan de Ortegaba, abba a huszlelkes faluba, ami az itt leggyakrabban hasznalt John Brierley-fele kalauz szerint a mai celallomas. Itt viszont annyira nem volt semmi, hogy ugy dontottem, tovabb indulok. Elotte meg bekaptam egy algoflexet, mert kicsit napszurasgyanusnak ereztem a fejem, aztan hat kilometerrel odebb, Atapuercaban alltam meg.
Utolsokent kaptam helyet az albergueben, ez varatlan ajandek volt erre a napra.
Aztan elballagtam a pusztaba, ahol osemberes szabadteri muzeumban csatangoltam meg egy kicsit idegenvezetos nezelodes kereteben, ez is felettebb mokas volt. Spanyolul zajlott, es semmit nem ertettem, na de legalabb jo levegon, napon voltam, es setaltam egy kicsit, hat nem remek?
;)
Elozo este eloszor Manfredivel, a 19 eves (!, erted?, 1990-ben szuletett, es az anyukaja mar siman elengedi egyedul spanyolhonba, orulet) olasz egyetemistaval hozott ossze a joszerencse, aki annyira megsajnalta a bokamat, hogy nekem adta a bokavedojet. Kicsit budos volt, de annyi baj legyen, vegtelenul halas voltam erte, es ma mar azt is tudom, h valoban jol szolgal a cucc.
Aztan kesobb Mikeval (ejts majki, mikel), a francia sztyuvival haverkodtunk, meg is beszeltuk, hogy egyutt indulunk, igy ujra szereztem magamnak vkit a hajnali sotet ellen.
O jobb tempoban haladt nalam, engedtem, hagy menjen, de elotte meg megbeszeltuk, hogy Atapuerca a cel, mert ott legalabb osember-leleteket tudunk nezegetni.
A napom kicsit elcseszodott, itt most nem reszletezendo okok miatt, igy nagyjabol bogve mentem vegig azon a fennsikon, ami mara eloiratatott szamomra. Ennel meg rosszabb volt, hogy nem volt vizem, mert nem voltam eleg eber, es kihagytam az egyetlen lehetseges pontot, ahonnan vizet lehetett volna vetelezni. Kozel kilenc kilometer kozel harminc fokban arnyek es viz nelkul - ezt nem kell ragoznom. Vegul egy korty vizet kertem egy fiutol, es kicsivel kesobb elertem San Juan de Ortegaba, abba a huszlelkes faluba, ami az itt leggyakrabban hasznalt John Brierley-fele kalauz szerint a mai celallomas. Itt viszont annyira nem volt semmi, hogy ugy dontottem, tovabb indulok. Elotte meg bekaptam egy algoflexet, mert kicsit napszurasgyanusnak ereztem a fejem, aztan hat kilometerrel odebb, Atapuercaban alltam meg.
Utolsokent kaptam helyet az albergueben, ez varatlan ajandek volt erre a napra.
Aztan elballagtam a pusztaba, ahol osemberes szabadteri muzeumban csatangoltam meg egy kicsit idegenvezetos nezelodes kereteben, ez is felettebb mokas volt. Spanyolul zajlott, es semmit nem ertettem, na de legalabb jo levegon, napon voltam, es setaltam egy kicsit, hat nem remek?
;)
Szolgalati kozlemeny 2: telefonmentesen
Kedves Mind, egy par napig ki lesz kapcsolva a telefonom. Eletjel itt.
:)
:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)