Augusztus 26.
Lassu, de tartalmas, 3 naprol visszatekintve dramai nap volt.
Szep lassan, sokat megallva jutottunk el a lanyokkal Itero de la Vegaig, ahol ok megalltak, en pedig arra jutottam, folytatom az utat - delutan otkor, a legvadabb melegben. A het kilometert szinte a legteljesebb maganyban tettem meg, ilyenkor mar nincs epeszu ember az uton.
Az elso albergueba beestem, amit megpillantottam, ami latszolag egy egykori gazdasagi epuletbol kialakitott szallas volt, sok ember, beszivott hazigazdaval. Mint kiderult, ok a hospitalero haverjai, a szobaban tok egyedul voltam. Masnap estere rohadtul viszketett a labam, nagy csipesek tarkitottak. Baromira nem ertettem, mi lehet ez, amikor mindenki azt mondja, itt nincsenek szunyogok, vagy alig.
Aztan kiderult: àgypoloskanak hivjak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Gini,
VálaszTörlésHúúúúúúúúúúúú..... Az bitang rossz...
Volt benne élményem, a rengeteg próbálkozás után nekem végül kizárólag az Antivakarin névre keresztelt kenőcs enyhítette a hatalmas kemény puklikat ami a csípések körül keletkezett, a viszketést, meg fájdalmat, s így is sajnos nagyon sokára múltak csak el. Remélem Neked enyhébb lesz és találsz valami jó kis helyi praktikát rá.
Vigyázz Magadra, a lábadra különösen!!!
:-) Ez a "vicces fekete magyar lány" jelző nagyon tetszik! :-)
Puszi!!!
Barackom, itt semmi nincs ra, ellenben ugy neznek rad, mintha te vitted volna be a pestist a faluba... jo fejek
VálaszTörlés