12. nap Rabe de los Calzados - Hontanas 18 km

Augusztus 25.
Lerobbant labbal uldogeltem az albergue kis etkezojeben, ahol szaz jotanacsot kaptam a hogyan tovabbra vonatkozoan. Tudtam, hogy mindenki jot akar, es azt is, hogy nekem kell dontenem.
Visszamehettem volna a hospitaleraval Burgosba kocsival egy specialistahoz (25 euro egy vizit), pihenhettem volna meg egy napot a faluban, megis azt mondtam, tovabb megyek. Kecsua baratomtol, aki nem Istenben, hanem az Energiaban hisz, egy Maria ermet kaptam - elozo nap a helyiek ajandekoztak neki, hiszi, hogy ez erot ad nekem, mondta, es en is elhittem, hogy igy lesz. Ekkor mar kilenc ora volt, a reggeli eso miatt ugyan mindenki tovabb aludt, de Tundeek mar egy oraja elmentek, igy egyedul vagtam neki az utnak.

Hornillos del Camino pici barjaig alig nyolc kilometert kellett mennem, de annyira fajt a labam, hogy fogalmam se volt, hogyan tovabb. Ahogy ott felpolcolt labakkal ultem, elmelkedve a kavem felett, eszembe jutott az anyukamtol kapott kis konyvecske. Felutottem: Kislàny, kelj fel, majd becsuktam es ujra kinyitottam: "Talita Kum". Nem volt mas valasztasom... Felalltam, es tovabbmentem. Es a labam aznap mar nem fajt.

Hontanasba lassan csorogtam le, nem akartam kiserteni a josorsomat. Szemuveg nincs nalam, igy csak azt lattam, hogy valakinek valakik integetnek. Marti es Tunde volt, akik aggodva vartak az elso alberguenel, hallottak egy vicces nemet oregurtol, hogy jon a kis fekete magyar lany, hat megvartak, agyat foglaltak nekem, amig megerkezem, es rogton kaptam egy sangriat lelekerositonek.

Ezekert a csodakert - kicsikert es nagyokert vagyunk ezen az uton.