Augusztus 22.
Elozo este eloszor Manfredivel, a 19 eves (!, erted?, 1990-ben szuletett, es az anyukaja mar siman elengedi egyedul spanyolhonba, orulet) olasz egyetemistaval hozott ossze a joszerencse, aki annyira megsajnalta a bokamat, hogy nekem adta a bokavedojet. Kicsit budos volt, de annyi baj legyen, vegtelenul halas voltam erte, es ma mar azt is tudom, h valoban jol szolgal a cucc.
Aztan kesobb Mikeval (ejts majki, mikel), a francia sztyuvival haverkodtunk, meg is beszeltuk, hogy egyutt indulunk, igy ujra szereztem magamnak vkit a hajnali sotet ellen.
O jobb tempoban haladt nalam, engedtem, hagy menjen, de elotte meg megbeszeltuk, hogy Atapuerca a cel, mert ott legalabb osember-leleteket tudunk nezegetni.
A napom kicsit elcseszodott, itt most nem reszletezendo okok miatt, igy nagyjabol bogve mentem vegig azon a fennsikon, ami mara eloiratatott szamomra. Ennel meg rosszabb volt, hogy nem volt vizem, mert nem voltam eleg eber, es kihagytam az egyetlen lehetseges pontot, ahonnan vizet lehetett volna vetelezni. Kozel kilenc kilometer kozel harminc fokban arnyek es viz nelkul - ezt nem kell ragoznom. Vegul egy korty vizet kertem egy fiutol, es kicsivel kesobb elertem San Juan de Ortegaba, abba a huszlelkes faluba, ami az itt leggyakrabban hasznalt John Brierley-fele kalauz szerint a mai celallomas. Itt viszont annyira nem volt semmi, hogy ugy dontottem, tovabb indulok. Elotte meg bekaptam egy algoflexet, mert kicsit napszurasgyanusnak ereztem a fejem, aztan hat kilometerrel odebb, Atapuercaban alltam meg.
Utolsokent kaptam helyet az albergueben, ez varatlan ajandek volt erre a napra.
Aztan elballagtam a pusztaba, ahol osemberes szabadteri muzeumban csatangoltam meg egy kicsit idegenvezetos nezelodes kereteben, ez is felettebb mokas volt. Spanyolul zajlott, es semmit nem ertettem, na de legalabb jo levegon, napon voltam, es setaltam egy kicsit, hat nem remek?
;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése