8. nap Santo Domingo de la Calzada - Belorado 24+4 km

Az utobbi napokban nem voltam bobeszedu, ennek megvolt az oka, de persze nem tudok rola beszelni...:)
A plusz negy kilometert az indokolta, hogy sikerult hajnalban eltevednunk, igy tobb mint ket ora alatt eruk el az elso falut. A bokam egyre szarabb, igy Belorado elott ot kilometerrel mar komolyan abba akartam hagyni (marmint aznapra), de nem volt normalis szallas, ellenben az alberguekereses is hozzatett ugy egy km-t a napomhoz.
Viszont a helyi spanyol nenik, akikkel basic spanyolommal kivaloan szot lehetett erteni, elmondtak, hogy epp az orvosra varnak, es ha mar ilyen otvar allapotban vagyok, ugyan nezessem meg a labamat a doktorral. Az orvos persze nem tudott angolul, igy ezt mar elore gyanitva gyorsan ellenoriztem a testreszek neveit a szotaramban, majd minden tudasommal felvertezve megprobaltam elmagyarazni hol es hogyan faj. Innentol kezdodott a komedia. Mezitlab setalgattam le-fel a rendeloben, a doki hosszasan nezett, tapogatta a bokamat, es kozben hevesen magyarazott spanyolul - pont ugy ahogy a magyarok szoktak turistakkal kommunikalni - tagolva uvoltotte bele az arcomba ugy harminc centi tavolsagrol, hogy mi a bajom, es mit kene vele csinalnom. Amikor hatodjara kerdezte meg, hogy ertem-e, es en hatodjara probaltam jelezni, hogy nem nagyon, hiaba van mar csak ot centire a kepemtol, es hiaba uvolt egyre jobban es duhodtebben, legyintett egyet, es azt mondta, crema. Marmint hogy kenegessem.
Tuti. Ja, es nem kerte az europai biztositasi kartyamat.
Szoval, vegul elvonszoltam magam Beloradoig a koradelutani hosegben, az autout melletti zajt es maganyt csak ugy tudtam elviselhetobbe tenni, hogy tobbsegeben pajzan magyar nepdalokat (ilyeneket ismerek tobbsegeben, most mit csinaljak) kornyikalgattam, kesobb mar rikoltoztam magam ele. Az az egy spanyol biciklista, aki valahogy megis arra tevedt, kivaloan szorakozott a varatlan pusztai eloadason.
En is.