Akklimatizálódni sosem könnyű, és most nemcsak arra gondolok, hogy időnként még mindig ekezetek nelkuli betuket nyomogatok a klaviatúrán.
Tudatosítani, hogy nem az a hétszáz kilométer volt a való világ, hanem ez a kilencvenezer négyzetkilométer az, a legnehezebb.
Amúgy most rendezgetem az ezerpárszáz fotót, meg gondolkodom vmi összefoglalón levezetésképpen.
2009. szeptember 22., kedd
2009. szeptember 13., vasárnap
Santiago!
Szeptember12-en, szombaton reggel harminc nap gyaloglas utan megerkeztem a Katedralis ele. A ter szinte ures volt, szabadon atadhattam magam a megerkezes oromenek. Vegtelenul halasnak ereztem magam.
Kicsit kesobb meg meselek. Most csak koszonom, kulon Nektek, akik velem voltatok, es annyit segitettetek.
2009. szeptember 10., csütörtök
Nem tudom, hogy csináltátok...
...de koszonom mindenkinek, aki imadkozott/kuldott energiat/gondolt ram, ma ugyanis ujra szarnyakat kaptam, es bar a vizholyagjaim latszolag nem javultak, megis majd harminc kilometert mentem kulonosebb fajdalaom nelkul, igy a mai estet a 37,5-es kmkonel tolthetem (tegnap 66,5 volt, azt neztem be egy kicsit). Vagyis 12-re megerkezem, ha addig nem tortenik semmi :)
es tenyleg koszonom!
kimondhatatlan jol van, ami van.
:)
es tenyleg koszonom!
2009. szeptember 9., szerda
Egyebkent: meg 65 km van hatra
tudom, hogy elmaradtak az utobbi idoben a bejegyzesek, ezert leirom, most Palas de Rei-ben vagyok, 65 km van meg hatra :) meg annyi, hogy negyedjere vettem igenybe ingyenesen a helyi egeszsegugyi szolgalatot (hala a kek kartyanak, koszi Kitti :) es nincsenek elfertozodve a vizholyagjaim, csak ugy neznek ki. Remelem.
i am old with wandering
Hat belevenultem a vandorlasba. Azt mondjak, a Camino az elet metaforaja, Ponferradatol Santiagoig tart az oregkor. Es en pont ugy erzem magam, mintha nyolcvan eves lennek. Kivetelesen nem viccelek.
A Camino megtanitott arra, hogy elengedjem a dolgokat: a vagyaimat, az akaratomat, azt, ami en vagyok, es azt, amit magamenak hiszek.
Nehany napja, amikor utoljara internettel ellatott helyen voltam, meg azt irtam: 11-re Santiagoba erhetek, es szaladok is tovabb Finisterraba.
Most azt mondom, boldog leszek, ha 13-an Santiagoba erek, es nehany orat orulhetek a megerkezesnek. Finisterra pedig legkozelebb.
Idokozben ugyanis varatlanul olyan csunya gennyes vizholyagjaim lettek, hogy az atlagsebessegem jelenleg 2 km/ora (tenyleg), es napi 16-18 km gyaloglas a maximum, amire kepes vagyok. Nem tudom leirni, mennyire faj.
Viszont a lelassulas olyan sok ajandekot hoz magaval, hogy nem erzek semmi szomorusagot. Azt hittem, semmi uj mar nem johet, erre csostul kapom a meglepeteseket :) Es akkor ebben meg nincs is benne az, amit toletek kapok, az uzenetek itt es sms-ben. Nagyon-nagyon fontos, es koszonom! Ma epp arra gondoltam, hogy megirom nektek, hogy mindenki kuldjon azt, amiben hisz: pozitiv energiat, tavgyogypuszikat, imat, tudom, hogy segit :)
Szoval most ugy vagyok vele, hogy ha ot nap kell ahhoz, hogy az utolso nyolcvan kilometert megtegyem, akkor annyi kell. Belefer.
A Camino megtanitott arra, hogy elengedjem a dolgokat: a vagyaimat, az akaratomat, azt, ami en vagyok, es azt, amit magamenak hiszek.
Nehany napja, amikor utoljara internettel ellatott helyen voltam, meg azt irtam: 11-re Santiagoba erhetek, es szaladok is tovabb Finisterraba.
Most azt mondom, boldog leszek, ha 13-an Santiagoba erek, es nehany orat orulhetek a megerkezesnek. Finisterra pedig legkozelebb.
Idokozben ugyanis varatlanul olyan csunya gennyes vizholyagjaim lettek, hogy az atlagsebessegem jelenleg 2 km/ora (tenyleg), es napi 16-18 km gyaloglas a maximum, amire kepes vagyok. Nem tudom leirni, mennyire faj.
Viszont a lelassulas olyan sok ajandekot hoz magaval, hogy nem erzek semmi szomorusagot. Azt hittem, semmi uj mar nem johet, erre csostul kapom a meglepeteseket :) Es akkor ebben meg nincs is benne az, amit toletek kapok, az uzenetek itt es sms-ben. Nagyon-nagyon fontos, es koszonom! Ma epp arra gondoltam, hogy megirom nektek, hogy mindenki kuldjon azt, amiben hisz: pozitiv energiat, tavgyogypuszikat, imat, tudom, hogy segit :)
Szoval most ugy vagyok vele, hogy ha ot nap kell ahhoz, hogy az utolso nyolcvan kilometert megtegyem, akkor annyi kell. Belefer.
2009. szeptember 3., csütörtök
gyors eletjel
Szeptember 3. Nettelen vagyok egy par napja, de minden nagyon szep, minden nagyon jo, mindennel meg vagyok elegedve.
Komolyra forditva a szot, vegtelen hálát erzek azert, hogy itt lehetek.
Ponferradaban vagyok, azt szamolgatom, hogy ha tartani tudom ezt a 28-30 km/nap tempot, akkor 11-re Santiagoba erhetek (most vagyok 220 km-re kb). Ez azt jelenti, hogy ket napom lenne arra, hogy gyalogoljak Finisterraba, vagyis meg 11-en leindulnek busszal, 40 km-t eore menek, es onnan mennek tovabb gyalog. Csudi lenne.
Komolyra forditva a szot, vegtelen hálát erzek azert, hogy itt lehetek.
Ponferradaban vagyok, azt szamolgatom, hogy ha tartani tudom ezt a 28-30 km/nap tempot, akkor 11-re Santiagoba erhetek (most vagyok 220 km-re kb). Ez azt jelenti, hogy ket napom lenne arra, hogy gyalogoljak Finisterraba, vagyis meg 11-en leindulnek busszal, 40 km-t eore menek, es onnan mennek tovabb gyalog. Csudi lenne.
2009. augusztus 31., hétfő
17. nap El Burgo Ranero-Leon 19+18 km
Es eljott az a pillanat, amikor belattam, hogy kenytelen leszek kicsit eloreszaladni. Reggel mar 6-kor uton voltam, es 10 utan be is erkeztem Mansilla de akarhova. A gond az volt, hogy vasarnap leven nem volt busz. Szo szerint. Vasarnap nincs, csak este 6-tol harom jarat, oszt jonapot.
Igy harom nemettel taxiba szalltam, es elmentunk Leonba. Kozben gondoltam az uton levokre, igazabol azt a 19 kmt elotte ertuk gyalogoltam (nindennap megyek valakiert :)
Leon varazslatos, beleszerettem.
Igy harom nemettel taxiba szalltam, es elmentunk Leonba. Kozben gondoltam az uton levokre, igazabol azt a 19 kmt elotte ertuk gyalogoltam (nindennap megyek valakiert :)
Leon varazslatos, beleszerettem.
2009. augusztus 29., szombat
16. nap Sahagun-El Burgo Raneros 22 km
Reggel egyedul indultam utnak, Juditek vonattal mentek tovabb. Bar egyre kevesbe zarkozom el ettol a lehetosegtol, egyelore ugy erzem, akkor szallok vonatra/stb. amikor ezt diktaljak az erzeseim :))) eddig bejott ez a hatodik erzek szerint valo meneteles, hatha igy lesz most is.
Innentol egyre tobb a lehetoseg az alternativ utvonalak valasztasara. A spanyolok eloszeretettel dontenek a rovidebb un. senda mellett, ami lenyeben egy kozvetelenul az autopalya mellett futo, ujonnan kialakitott "zarandok gyorsforgalmi". Nem itelkezem senki felett, nem ismerem az idobeosztasukat, de ezek a sendak szamomra annyira lelektelenek, hogy inkabb vallalom a plusz kilometereket az erdoben.
Aminek nem csak az az elonye, hogy szep, hanem az is, hogy a kutya sem jar arra, pl ezen a napon ugy mentem vegig a 22 km-t, hogy egy teremtett lelekkel nem talalkoztam az uton. Szuper volt :)
Ujabb idevago idezet az utikalauzombol: Solitude shows us what should be; society shows us what we are.
Innentol egyre tobb a lehetoseg az alternativ utvonalak valasztasara. A spanyolok eloszeretettel dontenek a rovidebb un. senda mellett, ami lenyeben egy kozvetelenul az autopalya mellett futo, ujonnan kialakitott "zarandok gyorsforgalmi". Nem itelkezem senki felett, nem ismerem az idobeosztasukat, de ezek a sendak szamomra annyira lelektelenek, hogy inkabb vallalom a plusz kilometereket az erdoben.
Aminek nem csak az az elonye, hogy szep, hanem az is, hogy a kutya sem jar arra, pl ezen a napon ugy mentem vegig a 22 km-t, hogy egy teremtett lelekkel nem talalkoztam az uton. Szuper volt :)
Ujabb idevago idezet az utikalauzombol: Solitude shows us what should be; society shows us what we are.
15. nap Carrion de las Condes-Sahagun 27 (41-14) km
Augusztus 28.
Rogton magyarazattal kezdem. A 27 km a gyalog megtett tav volt, a vegere azonban annyira raparaztam az agypoloska csipeseimre (osszefuggo dagadt voros-sarga pupokka valtak idokozben helyes gennyes/vizes holyagokkal a csipesek helyen), hogy arra jutottam, csak egy hozzaerto orvos segithet rajtam, mondjuk egy borgyogyasz. Ezert taxival mentem 14 km-t Sahagunig, ahol komplett kis rendelointezet fogadott. Egy fiatal orvos nezett meg, aki kerdesemre, miszerint beszel-e angolul a kovetkezot valszolta: Spanyolorszagban spanyolul beszelnek... bizzunk abban, hogy nem megy soha kulfoldre, es nem szorul soha egy helyi orvos segitsegere. Na mindegy, felirt vmi antiallergent, es nehany flegma mondattal elintezett. Viszont cserebe Juditekkal a legtisztabb es legrendesebb szallast sikerult megtalalnunk, a napot padon sorozessel es vacsival fejeztuk be, ugy volt kerek, ahogy volt.
Rogton magyarazattal kezdem. A 27 km a gyalog megtett tav volt, a vegere azonban annyira raparaztam az agypoloska csipeseimre (osszefuggo dagadt voros-sarga pupokka valtak idokozben helyes gennyes/vizes holyagokkal a csipesek helyen), hogy arra jutottam, csak egy hozzaerto orvos segithet rajtam, mondjuk egy borgyogyasz. Ezert taxival mentem 14 km-t Sahagunig, ahol komplett kis rendelointezet fogadott. Egy fiatal orvos nezett meg, aki kerdesemre, miszerint beszel-e angolul a kovetkezot valszolta: Spanyolorszagban spanyolul beszelnek... bizzunk abban, hogy nem megy soha kulfoldre, es nem szorul soha egy helyi orvos segitsegere. Na mindegy, felirt vmi antiallergent, es nehany flegma mondattal elintezett. Viszont cserebe Juditekkal a legtisztabb es legrendesebb szallast sikerult megtalalnunk, a napot padon sorozessel es vacsival fejeztuk be, ugy volt kerek, ahogy volt.
2009. augusztus 27., csütörtök
13. nap Hontanas - Boadilla del Camino 30 km
Augusztus 26.
Lassu, de tartalmas, 3 naprol visszatekintve dramai nap volt.
Szep lassan, sokat megallva jutottunk el a lanyokkal Itero de la Vegaig, ahol ok megalltak, en pedig arra jutottam, folytatom az utat - delutan otkor, a legvadabb melegben. A het kilometert szinte a legteljesebb maganyban tettem meg, ilyenkor mar nincs epeszu ember az uton.
Az elso albergueba beestem, amit megpillantottam, ami latszolag egy egykori gazdasagi epuletbol kialakitott szallas volt, sok ember, beszivott hazigazdaval. Mint kiderult, ok a hospitalero haverjai, a szobaban tok egyedul voltam. Masnap estere rohadtul viszketett a labam, nagy csipesek tarkitottak. Baromira nem ertettem, mi lehet ez, amikor mindenki azt mondja, itt nincsenek szunyogok, vagy alig.
Aztan kiderult: àgypoloskanak hivjak.
Lassu, de tartalmas, 3 naprol visszatekintve dramai nap volt.
Szep lassan, sokat megallva jutottunk el a lanyokkal Itero de la Vegaig, ahol ok megalltak, en pedig arra jutottam, folytatom az utat - delutan otkor, a legvadabb melegben. A het kilometert szinte a legteljesebb maganyban tettem meg, ilyenkor mar nincs epeszu ember az uton.
Az elso albergueba beestem, amit megpillantottam, ami latszolag egy egykori gazdasagi epuletbol kialakitott szallas volt, sok ember, beszivott hazigazdaval. Mint kiderult, ok a hospitalero haverjai, a szobaban tok egyedul voltam. Masnap estere rohadtul viszketett a labam, nagy csipesek tarkitottak. Baromira nem ertettem, mi lehet ez, amikor mindenki azt mondja, itt nincsenek szunyogok, vagy alig.
Aztan kiderult: àgypoloskanak hivjak.
12. nap Rabe de los Calzados - Hontanas 18 km
Augusztus 25.
Lerobbant labbal uldogeltem az albergue kis etkezojeben, ahol szaz jotanacsot kaptam a hogyan tovabbra vonatkozoan. Tudtam, hogy mindenki jot akar, es azt is, hogy nekem kell dontenem.
Visszamehettem volna a hospitaleraval Burgosba kocsival egy specialistahoz (25 euro egy vizit), pihenhettem volna meg egy napot a faluban, megis azt mondtam, tovabb megyek. Kecsua baratomtol, aki nem Istenben, hanem az Energiaban hisz, egy Maria ermet kaptam - elozo nap a helyiek ajandekoztak neki, hiszi, hogy ez erot ad nekem, mondta, es en is elhittem, hogy igy lesz. Ekkor mar kilenc ora volt, a reggeli eso miatt ugyan mindenki tovabb aludt, de Tundeek mar egy oraja elmentek, igy egyedul vagtam neki az utnak.
Hornillos del Camino pici barjaig alig nyolc kilometert kellett mennem, de annyira fajt a labam, hogy fogalmam se volt, hogyan tovabb. Ahogy ott felpolcolt labakkal ultem, elmelkedve a kavem felett, eszembe jutott az anyukamtol kapott kis konyvecske. Felutottem: Kislàny, kelj fel, majd becsuktam es ujra kinyitottam: "Talita Kum". Nem volt mas valasztasom... Felalltam, es tovabbmentem. Es a labam aznap mar nem fajt.
Hontanasba lassan csorogtam le, nem akartam kiserteni a josorsomat. Szemuveg nincs nalam, igy csak azt lattam, hogy valakinek valakik integetnek. Marti es Tunde volt, akik aggodva vartak az elso alberguenel, hallottak egy vicces nemet oregurtol, hogy jon a kis fekete magyar lany, hat megvartak, agyat foglaltak nekem, amig megerkezem, es rogton kaptam egy sangriat lelekerositonek.
Ezekert a csodakert - kicsikert es nagyokert vagyunk ezen az uton.
Lerobbant labbal uldogeltem az albergue kis etkezojeben, ahol szaz jotanacsot kaptam a hogyan tovabbra vonatkozoan. Tudtam, hogy mindenki jot akar, es azt is, hogy nekem kell dontenem.
Visszamehettem volna a hospitaleraval Burgosba kocsival egy specialistahoz (25 euro egy vizit), pihenhettem volna meg egy napot a faluban, megis azt mondtam, tovabb megyek. Kecsua baratomtol, aki nem Istenben, hanem az Energiaban hisz, egy Maria ermet kaptam - elozo nap a helyiek ajandekoztak neki, hiszi, hogy ez erot ad nekem, mondta, es en is elhittem, hogy igy lesz. Ekkor mar kilenc ora volt, a reggeli eso miatt ugyan mindenki tovabb aludt, de Tundeek mar egy oraja elmentek, igy egyedul vagtam neki az utnak.
Hornillos del Camino pici barjaig alig nyolc kilometert kellett mennem, de annyira fajt a labam, hogy fogalmam se volt, hogyan tovabb. Ahogy ott felpolcolt labakkal ultem, elmelkedve a kavem felett, eszembe jutott az anyukamtol kapott kis konyvecske. Felutottem: Kislàny, kelj fel, majd becsuktam es ujra kinyitottam: "Talita Kum". Nem volt mas valasztasom... Felalltam, es tovabbmentem. Es a labam aznap mar nem fajt.
Hontanasba lassan csorogtam le, nem akartam kiserteni a josorsomat. Szemuveg nincs nalam, igy csak azt lattam, hogy valakinek valakik integetnek. Marti es Tunde volt, akik aggodva vartak az elso alberguenel, hallottak egy vicces nemet oregurtol, hogy jon a kis fekete magyar lany, hat megvartak, agyat foglaltak nekem, amig megerkezem, es rogton kaptam egy sangriat lelekerositonek.
Ezekert a csodakert - kicsikert es nagyokert vagyunk ezen az uton.
11. nap Burgos-Rabe de las Calzados 12,5 km
Augusztus 24.
Ha a leggyakrabban hasznalatos brit kiadasu zarandok utikonyv harminc legfontosabb mondata kozott szerepel a "Tengo tendinitis" = "Inhuvelygyulladasom van", akkor nem tekintheto eppen varatlan fordulatnak, hogy tiz kilometerrel Burgos utan eddig is fajo bokaim vegleg felmondtak a szolgalatot, es heves tuneteket produkalva koveteltek ki maguknak a figyelmet. Igy nem volt mas valsztasom, mint elballagni a tarjadosi haziorvoshoz, mikozben minden lepes olyan volt, mintha keseket vagdosnanak ket meterrol a bokaimba. Masfel ora remenytelennek tuno varakozas utan ujra egy angolul nem beszelo orvossal fecseghettem a tuneteimrol. A tendinitisszel kapcsolatban megnyugtatott, hogy minden zarandok ezzel vagy vizholyaggal jon hozza (jo hogy mondja, doktor ur, az is van!). Ibuprofent irt fel (3x1) es a lelkemre kototte, hogy 2-3 napig felpolcolt labakkal uljek szepen a fenekemen a legkozelebbi albergue vendegszeretetet elvezve.
Ez a ket km-re levo Rabe de los Calzados egyik kis albergueje lett, ahova belepve elelmelkedtem azon, hogy 1. mit fogok en itt csinalni ket napon keresztul? 2. miert is kellett nekem itt megallnom, vajon kivel kell itt talalkoznom? Perceken belul megerkezett a Barcelonaban elo, de boliviai szuletesu kecsua indian Mikha. Szinten tendinitis, szinten orom ranezni, furge labu rokak csapata lettunk.
Gondoltam, akkor a fenekenules jegyeben elmegyek a boltba - 100 lelkes telepulesen a bar uzemel boltkent is. Mire visszaertem, ket north face hatizsakos holgy alldogalt tanacstalanul a szallasom elott - es mintha magyar szot kaptam volna el... aztan pici magyar zaszlot veltem felfedezni. Tunde es Marti Godollorol megerkezett Rabe de los Calzadosba.
Ha a leggyakrabban hasznalatos brit kiadasu zarandok utikonyv harminc legfontosabb mondata kozott szerepel a "Tengo tendinitis" = "Inhuvelygyulladasom van", akkor nem tekintheto eppen varatlan fordulatnak, hogy tiz kilometerrel Burgos utan eddig is fajo bokaim vegleg felmondtak a szolgalatot, es heves tuneteket produkalva koveteltek ki maguknak a figyelmet. Igy nem volt mas valsztasom, mint elballagni a tarjadosi haziorvoshoz, mikozben minden lepes olyan volt, mintha keseket vagdosnanak ket meterrol a bokaimba. Masfel ora remenytelennek tuno varakozas utan ujra egy angolul nem beszelo orvossal fecseghettem a tuneteimrol. A tendinitisszel kapcsolatban megnyugtatott, hogy minden zarandok ezzel vagy vizholyaggal jon hozza (jo hogy mondja, doktor ur, az is van!). Ibuprofent irt fel (3x1) es a lelkemre kototte, hogy 2-3 napig felpolcolt labakkal uljek szepen a fenekemen a legkozelebbi albergue vendegszeretetet elvezve.
Ez a ket km-re levo Rabe de los Calzados egyik kis albergueje lett, ahova belepve elelmelkedtem azon, hogy 1. mit fogok en itt csinalni ket napon keresztul? 2. miert is kellett nekem itt megallnom, vajon kivel kell itt talalkoznom? Perceken belul megerkezett a Barcelonaban elo, de boliviai szuletesu kecsua indian Mikha. Szinten tendinitis, szinten orom ranezni, furge labu rokak csapata lettunk.
Gondoltam, akkor a fenekenules jegyeben elmegyek a boltba - 100 lelkes telepulesen a bar uzemel boltkent is. Mire visszaertem, ket north face hatizsakos holgy alldogalt tanacstalanul a szallasom elott - es mintha magyar szot kaptam volna el... aztan pici magyar zaszlot veltem felfedezni. Tunde es Marti Godollorol megerkezett Rabe de los Calzadosba.
Ujra net
napokig netmentes voltam, es kozben persze szamtalan kalandnak es csodanak (de frankon)voltam a reszese. haladjunk sorjaban.
2009. augusztus 23., vasárnap
10. nap Atapuerca - Burgos 19,5 (-4)
Augusztus 23.
Ezt most allati nehez elnagyarazni, illetve ugy leirni, hogy otthon olvasva ne tunjon fellengzosnek, vagy hiteltelennek, de sokat jar a fejemben tegnap ota az elmulas, a halal. Azt mondjak, ez az elso egyharmad a "meghalás" metaforaja, maskor pedig azt, hogy az elet elso harmada. Nekem a pusztulas koszon vissza, de nem mindig negativ ertelemben.
A tegnapi atapuercaban voltam, az europai ember szulohelyen. A telepulesen mar egymillio evvel ezelelott boldogan ettek egymast az emberek, szoval itt rogton kepen vag a tudat, hogy ehhez es az elmult ropke evezredekhez kepest megis mi az en tyuxaros kis eletem? aztam reggel az a burgosig vezeto uton ketszer csapott meg a halal nagyon is konkret szaga, mind a ketszer doglott macskak bomlo teteme hevert az ut szelen: azt ereztem es lattam meg.
Kulonben is, amire biztosan megtanit ez az ut, az a ma mindenek felettisege. Hogy csak a a ma van, sem a tegnap, sem a holnap nem szamit. Az elotted levo nehany kilometer fontos, a kovetkezo telepules, a viz, ennivalo. Ennyi. Kit erdekel, mi volt tegnap, mi lesz holnap, ket nap mulva.
Today is a gift. That is why it is called the present.
Ezt most allati nehez elnagyarazni, illetve ugy leirni, hogy otthon olvasva ne tunjon fellengzosnek, vagy hiteltelennek, de sokat jar a fejemben tegnap ota az elmulas, a halal. Azt mondjak, ez az elso egyharmad a "meghalás" metaforaja, maskor pedig azt, hogy az elet elso harmada. Nekem a pusztulas koszon vissza, de nem mindig negativ ertelemben.
A tegnapi atapuercaban voltam, az europai ember szulohelyen. A telepulesen mar egymillio evvel ezelelott boldogan ettek egymast az emberek, szoval itt rogton kepen vag a tudat, hogy ehhez es az elmult ropke evezredekhez kepest megis mi az en tyuxaros kis eletem? aztam reggel az a burgosig vezeto uton ketszer csapott meg a halal nagyon is konkret szaga, mind a ketszer doglott macskak bomlo teteme hevert az ut szelen: azt ereztem es lattam meg.
Kulonben is, amire biztosan megtanit ez az ut, az a ma mindenek felettisege. Hogy csak a a ma van, sem a tegnap, sem a holnap nem szamit. Az elotted levo nehany kilometer fontos, a kovetkezo telepules, a viz, ennivalo. Ennyi. Kit erdekel, mi volt tegnap, mi lesz holnap, ket nap mulva.
Today is a gift. That is why it is called the present.
9. nap Belorado - Atapuerca 30,5 km
Augusztus 22.
Elozo este eloszor Manfredivel, a 19 eves (!, erted?, 1990-ben szuletett, es az anyukaja mar siman elengedi egyedul spanyolhonba, orulet) olasz egyetemistaval hozott ossze a joszerencse, aki annyira megsajnalta a bokamat, hogy nekem adta a bokavedojet. Kicsit budos volt, de annyi baj legyen, vegtelenul halas voltam erte, es ma mar azt is tudom, h valoban jol szolgal a cucc.
Aztan kesobb Mikeval (ejts majki, mikel), a francia sztyuvival haverkodtunk, meg is beszeltuk, hogy egyutt indulunk, igy ujra szereztem magamnak vkit a hajnali sotet ellen.
O jobb tempoban haladt nalam, engedtem, hagy menjen, de elotte meg megbeszeltuk, hogy Atapuerca a cel, mert ott legalabb osember-leleteket tudunk nezegetni.
A napom kicsit elcseszodott, itt most nem reszletezendo okok miatt, igy nagyjabol bogve mentem vegig azon a fennsikon, ami mara eloiratatott szamomra. Ennel meg rosszabb volt, hogy nem volt vizem, mert nem voltam eleg eber, es kihagytam az egyetlen lehetseges pontot, ahonnan vizet lehetett volna vetelezni. Kozel kilenc kilometer kozel harminc fokban arnyek es viz nelkul - ezt nem kell ragoznom. Vegul egy korty vizet kertem egy fiutol, es kicsivel kesobb elertem San Juan de Ortegaba, abba a huszlelkes faluba, ami az itt leggyakrabban hasznalt John Brierley-fele kalauz szerint a mai celallomas. Itt viszont annyira nem volt semmi, hogy ugy dontottem, tovabb indulok. Elotte meg bekaptam egy algoflexet, mert kicsit napszurasgyanusnak ereztem a fejem, aztan hat kilometerrel odebb, Atapuercaban alltam meg.
Utolsokent kaptam helyet az albergueben, ez varatlan ajandek volt erre a napra.
Aztan elballagtam a pusztaba, ahol osemberes szabadteri muzeumban csatangoltam meg egy kicsit idegenvezetos nezelodes kereteben, ez is felettebb mokas volt. Spanyolul zajlott, es semmit nem ertettem, na de legalabb jo levegon, napon voltam, es setaltam egy kicsit, hat nem remek?
;)
Elozo este eloszor Manfredivel, a 19 eves (!, erted?, 1990-ben szuletett, es az anyukaja mar siman elengedi egyedul spanyolhonba, orulet) olasz egyetemistaval hozott ossze a joszerencse, aki annyira megsajnalta a bokamat, hogy nekem adta a bokavedojet. Kicsit budos volt, de annyi baj legyen, vegtelenul halas voltam erte, es ma mar azt is tudom, h valoban jol szolgal a cucc.
Aztan kesobb Mikeval (ejts majki, mikel), a francia sztyuvival haverkodtunk, meg is beszeltuk, hogy egyutt indulunk, igy ujra szereztem magamnak vkit a hajnali sotet ellen.
O jobb tempoban haladt nalam, engedtem, hagy menjen, de elotte meg megbeszeltuk, hogy Atapuerca a cel, mert ott legalabb osember-leleteket tudunk nezegetni.
A napom kicsit elcseszodott, itt most nem reszletezendo okok miatt, igy nagyjabol bogve mentem vegig azon a fennsikon, ami mara eloiratatott szamomra. Ennel meg rosszabb volt, hogy nem volt vizem, mert nem voltam eleg eber, es kihagytam az egyetlen lehetseges pontot, ahonnan vizet lehetett volna vetelezni. Kozel kilenc kilometer kozel harminc fokban arnyek es viz nelkul - ezt nem kell ragoznom. Vegul egy korty vizet kertem egy fiutol, es kicsivel kesobb elertem San Juan de Ortegaba, abba a huszlelkes faluba, ami az itt leggyakrabban hasznalt John Brierley-fele kalauz szerint a mai celallomas. Itt viszont annyira nem volt semmi, hogy ugy dontottem, tovabb indulok. Elotte meg bekaptam egy algoflexet, mert kicsit napszurasgyanusnak ereztem a fejem, aztan hat kilometerrel odebb, Atapuercaban alltam meg.
Utolsokent kaptam helyet az albergueben, ez varatlan ajandek volt erre a napra.
Aztan elballagtam a pusztaba, ahol osemberes szabadteri muzeumban csatangoltam meg egy kicsit idegenvezetos nezelodes kereteben, ez is felettebb mokas volt. Spanyolul zajlott, es semmit nem ertettem, na de legalabb jo levegon, napon voltam, es setaltam egy kicsit, hat nem remek?
;)
Szolgalati kozlemeny 2: telefonmentesen
Kedves Mind, egy par napig ki lesz kapcsolva a telefonom. Eletjel itt.
:)
:)
2009. augusztus 21., péntek
8. nap Santo Domingo de la Calzada - Belorado 24+4 km
Az utobbi napokban nem voltam bobeszedu, ennek megvolt az oka, de persze nem tudok rola beszelni...:)
A plusz negy kilometert az indokolta, hogy sikerult hajnalban eltevednunk, igy tobb mint ket ora alatt eruk el az elso falut. A bokam egyre szarabb, igy Belorado elott ot kilometerrel mar komolyan abba akartam hagyni (marmint aznapra), de nem volt normalis szallas, ellenben az alberguekereses is hozzatett ugy egy km-t a napomhoz.
Viszont a helyi spanyol nenik, akikkel basic spanyolommal kivaloan szot lehetett erteni, elmondtak, hogy epp az orvosra varnak, es ha mar ilyen otvar allapotban vagyok, ugyan nezessem meg a labamat a doktorral. Az orvos persze nem tudott angolul, igy ezt mar elore gyanitva gyorsan ellenoriztem a testreszek neveit a szotaramban, majd minden tudasommal felvertezve megprobaltam elmagyarazni hol es hogyan faj. Innentol kezdodott a komedia. Mezitlab setalgattam le-fel a rendeloben, a doki hosszasan nezett, tapogatta a bokamat, es kozben hevesen magyarazott spanyolul - pont ugy ahogy a magyarok szoktak turistakkal kommunikalni - tagolva uvoltotte bele az arcomba ugy harminc centi tavolsagrol, hogy mi a bajom, es mit kene vele csinalnom. Amikor hatodjara kerdezte meg, hogy ertem-e, es en hatodjara probaltam jelezni, hogy nem nagyon, hiaba van mar csak ot centire a kepemtol, es hiaba uvolt egyre jobban es duhodtebben, legyintett egyet, es azt mondta, crema. Marmint hogy kenegessem.
Tuti. Ja, es nem kerte az europai biztositasi kartyamat.
Szoval, vegul elvonszoltam magam Beloradoig a koradelutani hosegben, az autout melletti zajt es maganyt csak ugy tudtam elviselhetobbe tenni, hogy tobbsegeben pajzan magyar nepdalokat (ilyeneket ismerek tobbsegeben, most mit csinaljak) kornyikalgattam, kesobb mar rikoltoztam magam ele. Az az egy spanyol biciklista, aki valahogy megis arra tevedt, kivaloan szorakozott a varatlan pusztai eloadason.
En is.
A plusz negy kilometert az indokolta, hogy sikerult hajnalban eltevednunk, igy tobb mint ket ora alatt eruk el az elso falut. A bokam egyre szarabb, igy Belorado elott ot kilometerrel mar komolyan abba akartam hagyni (marmint aznapra), de nem volt normalis szallas, ellenben az alberguekereses is hozzatett ugy egy km-t a napomhoz.
Viszont a helyi spanyol nenik, akikkel basic spanyolommal kivaloan szot lehetett erteni, elmondtak, hogy epp az orvosra varnak, es ha mar ilyen otvar allapotban vagyok, ugyan nezessem meg a labamat a doktorral. Az orvos persze nem tudott angolul, igy ezt mar elore gyanitva gyorsan ellenoriztem a testreszek neveit a szotaramban, majd minden tudasommal felvertezve megprobaltam elmagyarazni hol es hogyan faj. Innentol kezdodott a komedia. Mezitlab setalgattam le-fel a rendeloben, a doki hosszasan nezett, tapogatta a bokamat, es kozben hevesen magyarazott spanyolul - pont ugy ahogy a magyarok szoktak turistakkal kommunikalni - tagolva uvoltotte bele az arcomba ugy harminc centi tavolsagrol, hogy mi a bajom, es mit kene vele csinalnom. Amikor hatodjara kerdezte meg, hogy ertem-e, es en hatodjara probaltam jelezni, hogy nem nagyon, hiaba van mar csak ot centire a kepemtol, es hiaba uvolt egyre jobban es duhodtebben, legyintett egyet, es azt mondta, crema. Marmint hogy kenegessem.
Tuti. Ja, es nem kerte az europai biztositasi kartyamat.
Szoval, vegul elvonszoltam magam Beloradoig a koradelutani hosegben, az autout melletti zajt es maganyt csak ugy tudtam elviselhetobbe tenni, hogy tobbsegeben pajzan magyar nepdalokat (ilyeneket ismerek tobbsegeben, most mit csinaljak) kornyikalgattam, kesobb mar rikoltoztam magam ele. Az az egy spanyol biciklista, aki valahogy megis arra tevedt, kivaloan szorakozott a varatlan pusztai eloadason.
En is.
2009. augusztus 20., csütörtök
7. nap Nájera-Santo Domingo de la Calzada 21 km
Augusztus 20.
A szallodatol az alberguehez mentem, hogy szokasos reggeli tarsat talaljak magamnak. A spanyoloknal nem nagyon van fejlampa, igy gondoltam, ennek menten konnyeden kialakitok egy kolcsonos es erdekmentes baratsagot valakivel.
Bruno, a francia csapodott mellem, aki nem beszel sem angolul, sem magyarul, es mivel en nem beszelek franciaul, a spanyolban talaltuk meg a kozos nyelvet, muhaha.
Spanyolul 8 eve tanultam egy evig, ami egy alapfoku nyelvvizsgara volt eleg akkor, igy nem allitom nagy feladat ele a kedves olvasot, amikor el kell kepzelnie a jelenlegi tudasszintemet. Az elso piheno utan aztan tarsamul szegodott egy hatvanas ir uriember, Kevin, akivel Bruno utan tobb mint felemelo volt az angolul torteno tarsalgas. A legmokasabb viszont az, hogy az ir es a francia kozott vegul en forditottam angolrol spanyolra es vissza, lol.
Kevin boldogan osztotta meg velem, hogy milyen klassz, hogy itt ennyi magyar van. Itt, hol? Bibor, az obudai angol nyelvtanar, mint kiderult, par szaz meterrel ment elottunk, igy Kevin osszehozott vele. Ajandek volt a mai napra, egy orat mentunk egyutt, es sokkal gyorsabban ment igy az ido. Vegul elhagytuk egymast, es lenyegeben kaja es piheno nelkul vmivel 11 utan megerkeztem a Najeratol 21 km-re levo kis telepulesre, Santo Domingo de la Calzadara, ahol legnagyobb meglepetesemre az albergue elott Judit es Gergo rikkantott utanam :) Jo ez a nap.
A szallodatol az alberguehez mentem, hogy szokasos reggeli tarsat talaljak magamnak. A spanyoloknal nem nagyon van fejlampa, igy gondoltam, ennek menten konnyeden kialakitok egy kolcsonos es erdekmentes baratsagot valakivel.
Bruno, a francia csapodott mellem, aki nem beszel sem angolul, sem magyarul, es mivel en nem beszelek franciaul, a spanyolban talaltuk meg a kozos nyelvet, muhaha.
Spanyolul 8 eve tanultam egy evig, ami egy alapfoku nyelvvizsgara volt eleg akkor, igy nem allitom nagy feladat ele a kedves olvasot, amikor el kell kepzelnie a jelenlegi tudasszintemet. Az elso piheno utan aztan tarsamul szegodott egy hatvanas ir uriember, Kevin, akivel Bruno utan tobb mint felemelo volt az angolul torteno tarsalgas. A legmokasabb viszont az, hogy az ir es a francia kozott vegul en forditottam angolrol spanyolra es vissza, lol.
Kevin boldogan osztotta meg velem, hogy milyen klassz, hogy itt ennyi magyar van. Itt, hol? Bibor, az obudai angol nyelvtanar, mint kiderult, par szaz meterrel ment elottunk, igy Kevin osszehozott vele. Ajandek volt a mai napra, egy orat mentunk egyutt, es sokkal gyorsabban ment igy az ido. Vegul elhagytuk egymast, es lenyegeben kaja es piheno nelkul vmivel 11 utan megerkeztem a Najeratol 21 km-re levo kis telepulesre, Santo Domingo de la Calzadara, ahol legnagyobb meglepetesemre az albergue elott Judit es Gergo rikkantott utanam :) Jo ez a nap.
Szolgalati kozlemeny
Minden blogbejegyzes bovulhet idovel, igy erdemes idonkent visszaolvasni. Stop.
:)))
:)))
7. nap Fizikai tunetek eddig
Augusztus 20. Á, boldog augusztus 20-at, vigyazzatok a tuzijatekkal :)
Itt ugy mennek a napok, hogy sem azt nem tudjuk, hanyadika van, sem azt, hetvege v hetkoznap. Szerintem annyira lekoti a figyelmemet, h epp mim faj, hogy lelkileg, szellemileg tovabbra sem fejlodtem semmit ;) de azt mondjak, ez az idoszak errol szol, tehat szeretnem hinni, h nem velem van a baj.
Akkor par szot a fizikai tunetekrol osszefoglalando ezt az egy hetet.
Ahhoz kepest, hogy az ut elott merthetetlen onhittsegemben siman elhittem magamnak, hogy nekem nem lesz vizholyagom, figyelemre melto elovigyazatossagra vall, hogy megis vettem ket csomag vizholyagtapaszt.
Ezek olyan speci cuccok - es ezt csak azert irom le, mert nekem errol fogalmam sem volt ezelott - ami egyfajta masodik borfeluletkent vedik az irritacionak kitett bort. Itt leggyakrabban compeedkent emlegetik, ez a markanev, ami koznevve nemesedett. En altalaban varras (befuzott, betadinba logatott tuvel atszurom a vizholyagot, majd benne hagyom a madzagot, h ne forrjon be, es ki tudjon menni a cucc belole. Felettebb vonzon neznek ki a labujjaim tole, kar hogy nem lathatjatok...) utan ragasztom fel, illetve ha eleg eber vagyok, akkor abban a pillanatban, amikor gyaloglas kozben megerzem az egeto erzest. De ennyi compeed a vilagon nincs, amennyi most mar kellene...
Eleg kifejezo ha azt mondom, hogy het legyalogolt nap es kozel 150 km utan konkretan egy compeedzoknirol fantazialok....? :o
Az ut legelejen a terdem fajt sokat, de ezt a terdszorito es a bot egyutt eleg jol szinten tudja tartani. A vizholyagokkal nem csak az a baj, hogy idiotan neznek ki a becsi virslik a szandalban, hanem az is, hogy a fajdalomtol megvaltozik a mozgasod, hiszen osztonosen probalod kimelni a labujjaidat. Ettol nagyon gyorsan kipurcsannak az izuletek, igy uj elemekent, a tegnapelotti szandalviseles altal tovabb sulyosbitva a helyzetet, most mar a bokam is faj, es ez mar tenyleg komoly es uj fajdalom. Gyakorlatilag be van dagadva, es rohadt nehezen mozgok.
Amiota Bernard eldontotte, hogy nekem rosszul all a hatizsakom, es majd o segit beallitani, azota a hatam is faj, pontosabban a csuklyasizmom van csunyan begorcsolve. A nagy melegtol egyreszt elkezdett fajni a fejem, masreszt dermesztoen csunya lett az arcborom, ehhez valszeg a naptejezes is hozzajarul. Ennek ellenere, meg mielott elfelejtem, tegnap egy spanyol macho meg akart hivni egy italra, szoval csudivonzo peregrina lehetek meg igy is :D
Itt ugy mennek a napok, hogy sem azt nem tudjuk, hanyadika van, sem azt, hetvege v hetkoznap. Szerintem annyira lekoti a figyelmemet, h epp mim faj, hogy lelkileg, szellemileg tovabbra sem fejlodtem semmit ;) de azt mondjak, ez az idoszak errol szol, tehat szeretnem hinni, h nem velem van a baj.
Akkor par szot a fizikai tunetekrol osszefoglalando ezt az egy hetet.
Ahhoz kepest, hogy az ut elott merthetetlen onhittsegemben siman elhittem magamnak, hogy nekem nem lesz vizholyagom, figyelemre melto elovigyazatossagra vall, hogy megis vettem ket csomag vizholyagtapaszt.
Ezek olyan speci cuccok - es ezt csak azert irom le, mert nekem errol fogalmam sem volt ezelott - ami egyfajta masodik borfeluletkent vedik az irritacionak kitett bort. Itt leggyakrabban compeedkent emlegetik, ez a markanev, ami koznevve nemesedett. En altalaban varras (befuzott, betadinba logatott tuvel atszurom a vizholyagot, majd benne hagyom a madzagot, h ne forrjon be, es ki tudjon menni a cucc belole. Felettebb vonzon neznek ki a labujjaim tole, kar hogy nem lathatjatok...) utan ragasztom fel, illetve ha eleg eber vagyok, akkor abban a pillanatban, amikor gyaloglas kozben megerzem az egeto erzest. De ennyi compeed a vilagon nincs, amennyi most mar kellene...
Eleg kifejezo ha azt mondom, hogy het legyalogolt nap es kozel 150 km utan konkretan egy compeedzoknirol fantazialok....? :o
Az ut legelejen a terdem fajt sokat, de ezt a terdszorito es a bot egyutt eleg jol szinten tudja tartani. A vizholyagokkal nem csak az a baj, hogy idiotan neznek ki a becsi virslik a szandalban, hanem az is, hogy a fajdalomtol megvaltozik a mozgasod, hiszen osztonosen probalod kimelni a labujjaidat. Ettol nagyon gyorsan kipurcsannak az izuletek, igy uj elemekent, a tegnapelotti szandalviseles altal tovabb sulyosbitva a helyzetet, most mar a bokam is faj, es ez mar tenyleg komoly es uj fajdalom. Gyakorlatilag be van dagadva, es rohadt nehezen mozgok.
Amiota Bernard eldontotte, hogy nekem rosszul all a hatizsakom, es majd o segit beallitani, azota a hatam is faj, pontosabban a csuklyasizmom van csunyan begorcsolve. A nagy melegtol egyreszt elkezdett fajni a fejem, masreszt dermesztoen csunya lett az arcborom, ehhez valszeg a naptejezes is hozzajarul. Ennek ellenere, meg mielott elfelejtem, tegnap egy spanyol macho meg akart hivni egy italra, szoval csudivonzo peregrina lehetek meg igy is :D
6. nap Logroño-Nájera 30 km
Augusztus 19.
Eloszor es utoljara kovettem el azt a hibat, hogy hosszabb idon keresztul tarsulok vkivel.
Bernard javasolta, hogy induljunk egyutt reggel, es ezt nem utasitottam el, a mar emlitett sotet-para miatt. Szepen komotosan mentunk, igaz a reggeli kavemhoz nem jutottam hozza, mert nem akartam, higy miattam kelljen megszakitani az utat...
Kesobb, mar vilagos volt, meglattunk egy satrat, benne egy olyannyira valoszerutlennek tuno alakkal, hogy eloszor azt hittem, vmi szobor. O volt Marcelino, aki leginkabb egy reg varzslohoz hasonlithato kulsovel bir, es egy filler viszonzas nelkul osztogatja az arra jaroknak a gyonyoruen kifaragott zarandokbotokat, kekszet, szilvat, almat. Bernard donativo (adomany) probalkozasat duhodten utasitotta vissza, pedig franko botra cserelte neki az eddigi hasznalhatatlan, gocsortos faagat.
Tenyleg tetulassan mentunk, bar ereztem, hogy az en labfajasomon csak az segit, ha gyorsan megyek. Egy ido utan el kellett koszonnom, mert ereztem, hogy mar magamnak teszek rosszat.
Ventosaban hosszabb ideig pihentem, bar ekkor mar 13 ora is elmult. Labmasszazs, zoknicsere, stb. (innen koszi nagyGinanak a Perskindol gel otletert, kivaloan jegeli a labakat :)
Najeraba fel 4 korul poroszkaltam be, de hosszasan kellett meg a hatartol jonni mire elertem az alberguet. Ahol kiderult, hogy nincs hely. Egyaltan.
Igy hullafaradtan, a legdurvabb hosegben elgyalogoltam a hospitalero altal megjelolt "alternativ szallasra", ami a helyi kulturhaz vmelyik terme lett volna. A szallas az, hogy leteritheted a matracod (nekem nincs), vagy behuzhatod magad a halozsakba, es alhatsz a foldon. Na, ne.
Epp jott vissza egy spanyol a haverjaihoz/csaladjahoz, h megkerdezte a helyi ketcsillagos szalloda arait, es 42 euro ket fore (!que!, cuarenta y dos????, que caro!), nekem tobb se kellett, elindultam a 200 meterre levo szallodaig. Egy fore 35 euro volt. Elfoglaltam a szobat, es elkezdtem bogni. Mert hogy egy szar luxuszarandok vagyok, stb. Vegul Ali tett helyre telefonban, ettol kicsit lenyugodtam. Elmentem nezelodni, majd bevasarolni, a Najerilla folyo partjan a lemeno nap fenyeben, egy fa alatt uldogelve betoltam a frissen vett kenyeret es sajtot, festegettem, vegul visszamentem a szallasomra, es kielveztem az egyedullet minden percet, ugymint zuhanyzas, nyujtozas az agyban, labtamasztas a falnal, elmelyult richtofitos vadlimasszazs, stb. Ugy aludtam, mint a bunda :)
Eloszor es utoljara kovettem el azt a hibat, hogy hosszabb idon keresztul tarsulok vkivel.
Bernard javasolta, hogy induljunk egyutt reggel, es ezt nem utasitottam el, a mar emlitett sotet-para miatt. Szepen komotosan mentunk, igaz a reggeli kavemhoz nem jutottam hozza, mert nem akartam, higy miattam kelljen megszakitani az utat...
Kesobb, mar vilagos volt, meglattunk egy satrat, benne egy olyannyira valoszerutlennek tuno alakkal, hogy eloszor azt hittem, vmi szobor. O volt Marcelino, aki leginkabb egy reg varzslohoz hasonlithato kulsovel bir, es egy filler viszonzas nelkul osztogatja az arra jaroknak a gyonyoruen kifaragott zarandokbotokat, kekszet, szilvat, almat. Bernard donativo (adomany) probalkozasat duhodten utasitotta vissza, pedig franko botra cserelte neki az eddigi hasznalhatatlan, gocsortos faagat.
Tenyleg tetulassan mentunk, bar ereztem, hogy az en labfajasomon csak az segit, ha gyorsan megyek. Egy ido utan el kellett koszonnom, mert ereztem, hogy mar magamnak teszek rosszat.
Ventosaban hosszabb ideig pihentem, bar ekkor mar 13 ora is elmult. Labmasszazs, zoknicsere, stb. (innen koszi nagyGinanak a Perskindol gel otletert, kivaloan jegeli a labakat :)
Najeraba fel 4 korul poroszkaltam be, de hosszasan kellett meg a hatartol jonni mire elertem az alberguet. Ahol kiderult, hogy nincs hely. Egyaltan.
Igy hullafaradtan, a legdurvabb hosegben elgyalogoltam a hospitalero altal megjelolt "alternativ szallasra", ami a helyi kulturhaz vmelyik terme lett volna. A szallas az, hogy leteritheted a matracod (nekem nincs), vagy behuzhatod magad a halozsakba, es alhatsz a foldon. Na, ne.
Epp jott vissza egy spanyol a haverjaihoz/csaladjahoz, h megkerdezte a helyi ketcsillagos szalloda arait, es 42 euro ket fore (!que!, cuarenta y dos????, que caro!), nekem tobb se kellett, elindultam a 200 meterre levo szallodaig. Egy fore 35 euro volt. Elfoglaltam a szobat, es elkezdtem bogni. Mert hogy egy szar luxuszarandok vagyok, stb. Vegul Ali tett helyre telefonban, ettol kicsit lenyugodtam. Elmentem nezelodni, majd bevasarolni, a Najerilla folyo partjan a lemeno nap fenyeben, egy fa alatt uldogelve betoltam a frissen vett kenyeret es sajtot, festegettem, vegul visszamentem a szallasomra, es kielveztem az egyedullet minden percet, ugymint zuhanyzas, nyujtozas az agyban, labtamasztas a falnal, elmelyult richtofitos vadlimasszazs, stb. Ugy aludtam, mint a bunda :)
2009. augusztus 18., kedd
5. nap: Torres del Rio-Logroño 20 km
augusztus 18. mindenem fáj....
no, próbálok hozzátenni vmi értelmes információt.
A torres del rioi pihenes utan (elotte valo nap ugye csak 8 km-t mentem, igy volt idom kicsit regeneralodni, tudtam, hogy el kell jutnom legalabb Logronoig. Igen am, de a labam nagyon fajt, igy eleve csak a teva szandalban tudtam elindulni. Szandal plusz zokni, of course, mashogy nem is szabad megprobalni.
Mivel felek a sotetben :) es az ut eleje - a helyzetet sulyosbitando - egy temeto mellett vezetett el, ugy dontottem, hogy elfogadom elozo esti halotarsam, a jo hatvanasnak tuno ausztral John tarsasagat. Nagy elmeny volt, megfeszitetten kellett koncentralnom, foleg az elso idoben, hogy megertsem a sajatos ausztraliai akcentust :)
Ahogy kivilagosodott, elkoszontem Johntol, es Vianaig meg sem alltam. Kaprazatosan szep templomot latam meg a kavezoval szemben, ami egyszeruen hivogatott, talan a jellegzetes kapuzata miatt ereztem igy. Viana utan talalkoztam Bernarddal, a szep csoki fiuval, aki legnagyobb meglepetesemre kozolte, hogy nemet :) a mamaja nemet, a papaja nigeriai. Egyutt mentunk egesz Logronoig, ahol zarandokok sorfala jelezte az albergue bejaratat.
Alig birtam felmaszni az emeletre, raadasul az emeletes agy felso szintje itt is ugy 50 cm-re van az alsotol, de nehany pup utan mar ezt is tudtam kezelni.
Elkoltottem az elso meleg ebedemet, bar ne tettem volna, sikerult egy tipikus belvarosi lenyulos teraszra kiulnom, ahol eletem legrosszabb vega lasagnajat ettem egy sorrel 11 euroert. Egyszercsak a hatterben felzengett Michella hangja, a francia no, akinek pont olyan az angol akcentusa, mintha Clouseau felugyelot hallanam. Nem amburzset akart :) Vele ketten voltunk egy szobaban Villatuertaban, felettebb szorakoztato volt, ahogy hangosan sohajtozott, szidta a spanyolokat, es magaban beszelt. Nyilvan aggodott, hogy elfelejti szep anyanyelvet itt a barbarok kozott. ;)
no, próbálok hozzátenni vmi értelmes információt.
A torres del rioi pihenes utan (elotte valo nap ugye csak 8 km-t mentem, igy volt idom kicsit regeneralodni, tudtam, hogy el kell jutnom legalabb Logronoig. Igen am, de a labam nagyon fajt, igy eleve csak a teva szandalban tudtam elindulni. Szandal plusz zokni, of course, mashogy nem is szabad megprobalni.
Mivel felek a sotetben :) es az ut eleje - a helyzetet sulyosbitando - egy temeto mellett vezetett el, ugy dontottem, hogy elfogadom elozo esti halotarsam, a jo hatvanasnak tuno ausztral John tarsasagat. Nagy elmeny volt, megfeszitetten kellett koncentralnom, foleg az elso idoben, hogy megertsem a sajatos ausztraliai akcentust :)
Ahogy kivilagosodott, elkoszontem Johntol, es Vianaig meg sem alltam. Kaprazatosan szep templomot latam meg a kavezoval szemben, ami egyszeruen hivogatott, talan a jellegzetes kapuzata miatt ereztem igy. Viana utan talalkoztam Bernarddal, a szep csoki fiuval, aki legnagyobb meglepetesemre kozolte, hogy nemet :) a mamaja nemet, a papaja nigeriai. Egyutt mentunk egesz Logronoig, ahol zarandokok sorfala jelezte az albergue bejaratat.
Alig birtam felmaszni az emeletre, raadasul az emeletes agy felso szintje itt is ugy 50 cm-re van az alsotol, de nehany pup utan mar ezt is tudtam kezelni.
Elkoltottem az elso meleg ebedemet, bar ne tettem volna, sikerult egy tipikus belvarosi lenyulos teraszra kiulnom, ahol eletem legrosszabb vega lasagnajat ettem egy sorrel 11 euroert. Egyszercsak a hatterben felzengett Michella hangja, a francia no, akinek pont olyan az angol akcentusa, mintha Clouseau felugyelot hallanam. Nem amburzset akart :) Vele ketten voltunk egy szobaban Villatuertaban, felettebb szorakoztato volt, ahogy hangosan sohajtozott, szidta a spanyolokat, es magaban beszelt. Nyilvan aggodott, hogy elfelejti szep anyanyelvet itt a barbarok kozott. ;)
2009. augusztus 17., hétfő
4. nap Los-Arcos-Torres del Rio 8 km...
Augusztus 17. Ja, ja, annyi az. Ma ennyi ment.
Ejszaka megint nem sokat aludtam, borzalmasan meleg volt, es az egy hetig tarto fiesta reszekent ma ejszaka vegigmentek az utcakon enekelve...csudi volt.
a kislabujjam nem lett jobb, de eszembe se jutott, hogy ne tudnek elindulni. Egeszen addig hittem ebben, amig fel nem vettem a bakancsot. Az elso lepesek utan radobbentem, hogy nem tudok menni. Elsirtam magam, es megallithatatlanul zokogtam a sarokban. Aztan lassan, nagyon lassan, rajottem arra, hogy nem sietek sehova. Ha faj, faj, nem kell nekem ma 28 km-t mennem Logronoig, de meg 18at sem Vianaig. Jutok, ameddig jutok. 9 oraig beszelgettem Andreaval es masokkal, akik ilyen-olyan okok miatt nem indultak el koran. Megittam ket kavet, osszeszedtem magam, es a tudattol, hogy akar maradhatnek is, konnyebb volt elindulni. Utkozben azzal szorakoztattam magam, hogy magyar-angol-spanyol camino hangosszotart raktam ossze gondolatban, majd fennhangon az anyukamnak, aki szinten szeretne eljonni az utra, ha nyugdijba megy.
Ejszaka megint nem sokat aludtam, borzalmasan meleg volt, es az egy hetig tarto fiesta reszekent ma ejszaka vegigmentek az utcakon enekelve...csudi volt.
a kislabujjam nem lett jobb, de eszembe se jutott, hogy ne tudnek elindulni. Egeszen addig hittem ebben, amig fel nem vettem a bakancsot. Az elso lepesek utan radobbentem, hogy nem tudok menni. Elsirtam magam, es megallithatatlanul zokogtam a sarokban. Aztan lassan, nagyon lassan, rajottem arra, hogy nem sietek sehova. Ha faj, faj, nem kell nekem ma 28 km-t mennem Logronoig, de meg 18at sem Vianaig. Jutok, ameddig jutok. 9 oraig beszelgettem Andreaval es masokkal, akik ilyen-olyan okok miatt nem indultak el koran. Megittam ket kavet, osszeszedtem magam, es a tudattol, hogy akar maradhatnek is, konnyebb volt elindulni. Utkozben azzal szorakoztattam magam, hogy magyar-angol-spanyol camino hangosszotart raktam ossze gondolatban, majd fennhangon az anyukamnak, aki szinten szeretne eljonni az utra, ha nyugdijba megy.
3. nap Villatuerta-Los Arcos 25.5 km
Augusztus 16. 3 es fel kilometer es 4 ora alvas hatranybol indult ez a nap. Villatuertaban a fiesta azt jelentette, hogy az este nyolckor a szallasunk ablaka elotti teren kezdodo nagyzenekaros kihangositott buli masnap 6ra ert veget, igy tokreszeg, nagyon vidam helyiek lekes biztatasatol kiserve kezdhettem utamat felalomban.
Nemi bolyongas utan megtalaltam a falubol kivezeto utat, harom gyorsleptu lengyel nyomaba szegodve. A falu hatarat koveto erdos reszen meg sotetben metem at. A hajnali csendet csak a bal csipoizuletem utemes kattogasa torte meg. Kesobb atadta az utem diktalasat jobboldali partnerenek. Mokas volt.
Bo felora alatt Estellaban voltam, majd ahogy igertem fel kilenc korul mar lelkesen integettem nektek az irachei borkuttol - sajnos, ezt a jelek szerint nem lehetett latni, de eskuszom ott voltam :) spanyol lanyok pattantak mellem, es kiabaltak, hogy Hola, Hungriaaa :D
A bor jo volt. massziv szaraz vorosbor a reggeli oran - ki hinne, milyen lenduletet ad.
Igen am, de azzal nem szamoltam, hogy a vllatuertai erdoben a nadragomhoz ragado toklasz is huseges tarsam marad. Irache utan mar folyamatosan meg kellett allnom, hogy ujabb darabokat szedegessek ki a zoknimbol, mig vegul egy kempingben teljesen atoltoztem, legalabb egy orat veszitve. Kesobb egy baszk-argentin hazasparral egyutt tettuk meg a Villamayorig tarto utat. ok egy napot mennek egyszerre csak - ugy, mint ahogy mi teljesitjuk a kek turat - es szerintem az a pasi is, aki elhaladt elottem az ut szelen mikozben en ragtapasszal boritott labaimat pihentettem zokni neklul. Abbol gondolom, hogy a spanyol egynapos caminos lehetett, mert hangosan rohogott, es ujjal mutogatott a labamra. Qrvara nem volt vicces szerintem....
Villamayortol viszont kegyetlenne valt az ut. 12 kilometer, viz, arnyek, bar es falu nelkul, at a pusztan, vegelathatatlan utakon. Fel 4 volt mire megpillantottam a telepulest, es persze az elso alberguebe beestem. Bent a tulajdonos lelkesen mondta, hogy magyar onkentese is van, Andrea, az este egy reszeben vele beszelgettem, es (ezt reggel mondtam is neki) tobbet tanultam tole, mint gondolna. Elengedesrol, a jelen megeleserol, az ut varatlan ajandekaitol.
Amikor a delutani kis alvasom utan (eszetlen meleg tetoter, matracok a foldon, szakadt rolam a viz) felebredtem, es elindultam ennivaloert, keritesbe utkoztem: megkezdodott a fiesta bikafuttatasa... ott az utcaban, elzarva engem a napi betevo kenyeremtol :D
A lenyeg az, hogy este ugy dontottem, meg kell szabadulnom a helytelen ragtapaszozas eredmenyekent kialakult pici vizholyagomtol (kis labujjon. korom alatt felul). Ebben egy del-afrikai lany, Kelly volt a segitsegemre...nem reszletezem. A tortenet masnap folytatodott...
Nemi bolyongas utan megtalaltam a falubol kivezeto utat, harom gyorsleptu lengyel nyomaba szegodve. A falu hatarat koveto erdos reszen meg sotetben metem at. A hajnali csendet csak a bal csipoizuletem utemes kattogasa torte meg. Kesobb atadta az utem diktalasat jobboldali partnerenek. Mokas volt.
Bo felora alatt Estellaban voltam, majd ahogy igertem fel kilenc korul mar lelkesen integettem nektek az irachei borkuttol - sajnos, ezt a jelek szerint nem lehetett latni, de eskuszom ott voltam :) spanyol lanyok pattantak mellem, es kiabaltak, hogy Hola, Hungriaaa :D
A bor jo volt. massziv szaraz vorosbor a reggeli oran - ki hinne, milyen lenduletet ad.
Igen am, de azzal nem szamoltam, hogy a vllatuertai erdoben a nadragomhoz ragado toklasz is huseges tarsam marad. Irache utan mar folyamatosan meg kellett allnom, hogy ujabb darabokat szedegessek ki a zoknimbol, mig vegul egy kempingben teljesen atoltoztem, legalabb egy orat veszitve. Kesobb egy baszk-argentin hazasparral egyutt tettuk meg a Villamayorig tarto utat. ok egy napot mennek egyszerre csak - ugy, mint ahogy mi teljesitjuk a kek turat - es szerintem az a pasi is, aki elhaladt elottem az ut szelen mikozben en ragtapasszal boritott labaimat pihentettem zokni neklul. Abbol gondolom, hogy a spanyol egynapos caminos lehetett, mert hangosan rohogott, es ujjal mutogatott a labamra. Qrvara nem volt vicces szerintem....
Villamayortol viszont kegyetlenne valt az ut. 12 kilometer, viz, arnyek, bar es falu nelkul, at a pusztan, vegelathatatlan utakon. Fel 4 volt mire megpillantottam a telepulest, es persze az elso alberguebe beestem. Bent a tulajdonos lelkesen mondta, hogy magyar onkentese is van, Andrea, az este egy reszeben vele beszelgettem, es (ezt reggel mondtam is neki) tobbet tanultam tole, mint gondolna. Elengedesrol, a jelen megeleserol, az ut varatlan ajandekaitol.
Amikor a delutani kis alvasom utan (eszetlen meleg tetoter, matracok a foldon, szakadt rolam a viz) felebredtem, es elindultam ennivaloert, keritesbe utkoztem: megkezdodott a fiesta bikafuttatasa... ott az utcaban, elzarva engem a napi betevo kenyeremtol :D
A lenyeg az, hogy este ugy dontottem, meg kell szabadulnom a helytelen ragtapaszozas eredmenyekent kialakult pici vizholyagomtol (kis labujjon. korom alatt felul). Ebben egy del-afrikai lany, Kelly volt a segitsegemre...nem reszletezem. A tortenet masnap folytatodott...
2009. augusztus 15., szombat
2. nap Obanas-Villatuerta 20 km
Mindenekelott: ha a Joisten is ugy akarja, holnap 8 es 9 kozott Iracheba erkezem, ami borkutjarol nevezetes. Szoval ha ebben az idoszakban ide kattintasz: www.irache.com/webcam.html akkor elvileg lathatod, hogy vedelek vorosbort egy kozkutbol. Ha nem is epp miattam, de gyanitom, a puszta latvany sem hetkoznapi.
Itt Villatuertaban dul a fiesta Maria mennybemenetelet unneplik (aug. 15.) Allami unnep, semmi nincs nyitva, cserebe viszont tuti kis privat alberguet talaltam, ahol meg vacsit is foznek nekunk. Mar csak ket ora...az sok... Ehes vagyok :D
3 es fel kilometerre vagyok Estella varosatol, amit igy csak reggel erek el, majd igyekszem kivulrol megnezni a latnivalokat.
Ma egesz nap egyedul mentem, es ha mar igy alakult, hat jol alakult. Nincsenek meg nagy tanulsagai az utnak, egyelore lekot az aggodalom. Reszben a testem ilyen-olyan bibijei, reszben a tulajdonom feltese tolti ki a gondolataimat. Biztos vagyok abban, hogy ez el fog mulni. Mindenesetre szeretnek kozepkori zarandok lenni, egy szal tarisznyaval. :)
Ma megtamadott egy darazsraj, bar ugy velem, nem artottam nekik. Megcsiptek, de mielott eluralkodott volna rajtam a panik az elmeleti allergiam miatt, gyorsan elokotortam a kalciumot a taskabol (jo otlet volt, Ali :) es adtam belole az utanam kovetkezo ket sorstarsnak. Az izraeli lany gyanakodva tette el, nem merte meginni, mondvan o nem allergias, kalciumrol pedig meg sose hallott :) a katalan fiu sem, de o elhitte, h nem art.
7 percem van meg a netbol, takarekoskodom, megnezem a holnapi tudnivalokat.
Puszi nektek, special pusz elso kommentelonknek, Szilvinek, es viragaim aldott orzojenek, egyetlen Barackomnak :)
faradt vagyok, es ehes, mondtam mar? :)
Itt Villatuertaban dul a fiesta Maria mennybemenetelet unneplik (aug. 15.) Allami unnep, semmi nincs nyitva, cserebe viszont tuti kis privat alberguet talaltam, ahol meg vacsit is foznek nekunk. Mar csak ket ora...az sok... Ehes vagyok :D
3 es fel kilometerre vagyok Estella varosatol, amit igy csak reggel erek el, majd igyekszem kivulrol megnezni a latnivalokat.
Ma egesz nap egyedul mentem, es ha mar igy alakult, hat jol alakult. Nincsenek meg nagy tanulsagai az utnak, egyelore lekot az aggodalom. Reszben a testem ilyen-olyan bibijei, reszben a tulajdonom feltese tolti ki a gondolataimat. Biztos vagyok abban, hogy ez el fog mulni. Mindenesetre szeretnek kozepkori zarandok lenni, egy szal tarisznyaval. :)
Ma megtamadott egy darazsraj, bar ugy velem, nem artottam nekik. Megcsiptek, de mielott eluralkodott volna rajtam a panik az elmeleti allergiam miatt, gyorsan elokotortam a kalciumot a taskabol (jo otlet volt, Ali :) es adtam belole az utanam kovetkezo ket sorstarsnak. Az izraeli lany gyanakodva tette el, nem merte meginni, mondvan o nem allergias, kalciumrol pedig meg sose hallott :) a katalan fiu sem, de o elhitte, h nem art.
7 percem van meg a netbol, takarekoskodom, megnezem a holnapi tudnivalokat.
Puszi nektek, special pusz elso kommentelonknek, Szilvinek, es viragaim aldott orzojenek, egyetlen Barackomnak :)
faradt vagyok, es ehes, mondtam mar? :)
1. nap: Pamplona-Obanos 21,1 km
Hola! Kezdem az elso nappal, habar mar a masodikon is tul vagyok :) Pamplonabol kora reggel indultunk, meg sotetben magyar utitarsaimmal, Judittal es Gergovel.
Kierve a varobol lassan kezdett vilagosodni, majd elertuk Cizur Menort, Zariquieguit.
Innen kemenz emelkedo kovetkezett, de hamar megtanulutk, hogy ezerszer inkabb emelkedok, mint hegyrol lefele. Az ereszkedes menthetetlenul kicisnalja a terdet, vannak trukkok, rogyasztott terd, sok botozas, de mindenkepp faj. Az Alto del Perdon nevu csucsot 790 meteren ertuk el, itt kozepkori zarandokokat abrazolo vasszobrok allnak. Ja, hiaba fenykepezek, nem hoztam kabelt, es az alberguek gepein nem is igen lehetne hova csatlakoztatni.
Kezdtem erezni, hogy le fogok egni, ezert mondtam Juditeknak hogz menjenek nyugodtan, elokotortam egy hosszu ujju inget, de olyan nagy volt a forrosag, hogy kezdtem azt erezni, napszruast kapok.
Jo 21 km gyaloglas utan majdnem ketto ora volt, mire elertem Obanost, ami meg kozel 3 km-re volt tervezett celunkig, Puenta de Reinaig, de nem erdekelt, az elso albergueba beestem. A vendegkonyvben epp elottem Juditek, es epp akkor leptek ki a haloterembol, amikor lerogytam :) kellemes albergue volt, eleredt ejszaka az eso, rohantam ki a cuccokert az udvarra...csudi volt.
Reggel hiaba az 5.30as keles, igy sem tudtam fel 7nel elobb elindulni, sot...
Kierve a varobol lassan kezdett vilagosodni, majd elertuk Cizur Menort, Zariquieguit.
Innen kemenz emelkedo kovetkezett, de hamar megtanulutk, hogy ezerszer inkabb emelkedok, mint hegyrol lefele. Az ereszkedes menthetetlenul kicisnalja a terdet, vannak trukkok, rogyasztott terd, sok botozas, de mindenkepp faj. Az Alto del Perdon nevu csucsot 790 meteren ertuk el, itt kozepkori zarandokokat abrazolo vasszobrok allnak. Ja, hiaba fenykepezek, nem hoztam kabelt, es az alberguek gepein nem is igen lehetne hova csatlakoztatni.
Kezdtem erezni, hogy le fogok egni, ezert mondtam Juditeknak hogz menjenek nyugodtan, elokotortam egy hosszu ujju inget, de olyan nagy volt a forrosag, hogy kezdtem azt erezni, napszruast kapok.
Jo 21 km gyaloglas utan majdnem ketto ora volt, mire elertem Obanost, ami meg kozel 3 km-re volt tervezett celunkig, Puenta de Reinaig, de nem erdekelt, az elso albergueba beestem. A vendegkonyvben epp elottem Juditek, es epp akkor leptek ki a haloterembol, amikor lerogytam :) kellemes albergue volt, eleredt ejszaka az eso, rohantam ki a cuccokert az udvarra...csudi volt.
Reggel hiaba az 5.30as keles, igy sem tudtam fel 7nel elobb elindulni, sot...
2009. augusztus 13., csütörtök
HOLA, Pamplona!
Kedves Mind, tegnap sikeresen es pontosan leszalltam Madridban, a repterrol egyenesen a palyaudvarra mentem, ahol hosszas szerencsetlenkedes utan (nem en tehetek rola :) megvettem a masnapi vonatjegyet Pamplonaba. A szalloda felelmetes volt, de az is lehet, h most ebredtem ra, milyen egyedul vagyok.
Alig par ora alvas utan 5 elott ebredtem magamtol, meg sotetben indultam el fel hetkor az Atochara. A pamplonai vonatnal hatizsakos magyar szalagos ifjak: gyanusak voltak mar Ferihegyen is :) igy mar az elso napot magyarokkal tolthettem, Judittal es Gergovel barangoltunk a pamplonai allomastol a belvarosig, ahol a legszuperebb szallast fogtuk ki. A Jesus y Maria uj albergue, roppant kellemes. Vettem botot az El Corte Inglesben, mivel a sajatom nem volt kompatibilis a hatizsakommal, igy el se tudtam hozni. Voltunk zarandokaldason a Katedralisban, szetneztem delutan a varosban, festegettem, uldogeltem, padon ettem bicskaval, nomadelet, lol.
A ket Moleskinnak orulok nagyon, mar van ket rajzom az akvarellesben (sikerult talalnom egy muveszellatot is, ahol vettem ecsetet) es irogatok a kockasba is :) holnap indulunk, a terdem mar ma fajt, eleg sok santikalo zarandok jon-megy itt a szallason, nem tom, mi lesz... na, de ha tudnam, miert is jottem volna? Polka hianyzik!
Alig par ora alvas utan 5 elott ebredtem magamtol, meg sotetben indultam el fel hetkor az Atochara. A pamplonai vonatnal hatizsakos magyar szalagos ifjak: gyanusak voltak mar Ferihegyen is :) igy mar az elso napot magyarokkal tolthettem, Judittal es Gergovel barangoltunk a pamplonai allomastol a belvarosig, ahol a legszuperebb szallast fogtuk ki. A Jesus y Maria uj albergue, roppant kellemes. Vettem botot az El Corte Inglesben, mivel a sajatom nem volt kompatibilis a hatizsakommal, igy el se tudtam hozni. Voltunk zarandokaldason a Katedralisban, szetneztem delutan a varosban, festegettem, uldogeltem, padon ettem bicskaval, nomadelet, lol.
A ket Moleskinnak orulok nagyon, mar van ket rajzom az akvarellesben (sikerult talalnom egy muveszellatot is, ahol vettem ecsetet) es irogatok a kockasba is :) holnap indulunk, a terdem mar ma fajt, eleg sok santikalo zarandok jon-megy itt a szallason, nem tom, mi lesz... na, de ha tudnam, miert is jottem volna? Polka hianyzik!
2009. augusztus 12., szerda
Ma
tíz óra múlva már a madridi gépen ülök. Hátizsák nagyjából összepakolva, a végén még bot nélkül is 7 kiló, ehhez nem vettem hozzá az övtáska súlyát (ez utóbbi használhatatlan darabnak tűnik, most, hogy megpróbáltam akármit is belepakolni, attól tartok, lesz még bajom vele bőven.)
vajon ezúttal mi marad itthon? :)
vajon ezúttal mi marad itthon? :)
2009. augusztus 9., vasárnap
megyek a nincsből a van felé
meghalt Cseh Tamás
így indulok
szemközt a pusztulással
egy ember
lépked
hangtalan
nincs
semmije
csak
árnyéka
van
és botja
van
és rabruhája
van
így indulok
szemközt a pusztulással
egy ember
lépked
hangtalan
nincs
semmije
csak
árnyéka
van
és botja
van
és rabruhája
van
2009. augusztus 8., szombat
packing list
Az extrém spórolásnál távolabb talán csak a precizitás áll tőlem. A Camino tényleg megváltoztat, lol, ehhez illusztrációként mellékelem a "vinni" listámat. A tételek mellett természetesen ott van a grammra pontos súly. Olyan elszántan és megszállottan használom a konyhai digitális mérleget a hálószoba komódján, mint a konyhában soha...
Hátizsák (osprey talon 33) 800
Hálózsák (intersport, ultralight) 650
Esőponcsó (vmi régi belga darab, még bringázáshoz vásárolva 2 euróért) 150
Bakancs (Merrell) 800
Szandál (teva terra fi 2) 600
Papucs (teva, nagyon könnyű) 80
Polár (decathlonos, még síeléshez véve tavaly) 200
TNF ing (rövidujjú) 200
hosszú ujjú vékony póló (ez még nincs meg, ideje lenne) 200
decathlon tech póló (2 nagyon könnyű, technikai anyagból készült olcsó rövidujjú póló) 180
hosszú nadrág (decathlon, uv szűrűs, már ha) 270
nadrág lecip (szintén decathlon) 250
Zokni (innen-onnan, de leginkább falke, amit itthon nem lehet kapni, pedig zseniálisak) 200
Fehérnemű (sima sportbugyik, -melltartók) 200
Tisztálkodószerek (ez para, egy cuccnak kellene hajat, testet és büdös/koszos ruhákat mosnia) 200
Antiseptic cream (pici dobozban pelenkakiütésre való krém :) 20
Úti törölköző (egy decathlonos és egy másik, nagyobb, test köré csavarható. jó kis extra könnyű, picire összehajtogatható holmik) 200
Fényképezőgép+töltő 200
Füldugó (el ne felejtsem megvenni) 10
Ragtapasz 40
Naptej 150
Síp (még ez sincs meg, ezzel jelez majd Hófehérke az erdőben a vaddisznónak, ha megtámadja a vadász) 10
Mosószer (ld fenti dilemma) 0
Igazolványok, iratok 100
Napszemüveg 100
Útikönyv (john brierley angol nyelvű zarándokkalauza, hogy lehetett ilyen nehéz könyvet gyártani!!!!???) 300
tű, cérna 10
mountex kanál (3in1, kés, villa, kanál, okos jószág, régi darab) 10
fejlámpa (petzl, persze, piros fény is van rajta, hogy ne ébresszem fel a többieket hajnalban azzal, hogy kedvesen az arcukba világítok) 76
szótár (cuki, mini, pons) 120
fogkefe 20
fogkrém (rettenetesen fájnak a fogaim a bölcsességfog húzása óta, így sensodyne. ez is para, és nem az egyetlen...) 100
kisolló 10
szemöldökcsipesz 10
napvédő arcra 30
testre pénztárca (derékra lehet erősíteni, vékony, könnyű) 50
kis pénztárca
hosszú ujjú drapp ing (quechua, természetesen) 150
madzag, csipesz, bizttű (nagy) 20
kalap (szintén decatlon, quechua) 100
gyógyszerek 300
kaja 300
bot (nordic walking, összecsukható) 500
mobil+töltő 150
akvarell ceruzák+ egy ecset 40
Moleskine (2 db, egy festeni, egy írni) 300
Összesen: 8476
Ezt persze nem kell komolyan venni, mert a cuccok egy része (pl. bakancs) mindig rajtam lesz, nem a hátamon :D
és még: térdszorító, gyógyszerek, vitaminok, folyékony holmik (betadine, clorhexamed, aloe first) szemcseppentőbe adagolva, stb
Hátizsák (osprey talon 33) 800
Hálózsák (intersport, ultralight) 650
Esőponcsó (vmi régi belga darab, még bringázáshoz vásárolva 2 euróért) 150
Bakancs (Merrell) 800
Szandál (teva terra fi 2) 600
Papucs (teva, nagyon könnyű) 80
Polár (decathlonos, még síeléshez véve tavaly) 200
TNF ing (rövidujjú) 200
hosszú ujjú vékony póló (ez még nincs meg, ideje lenne) 200
decathlon tech póló (2 nagyon könnyű, technikai anyagból készült olcsó rövidujjú póló) 180
hosszú nadrág (decathlon, uv szűrűs, már ha) 270
nadrág lecip (szintén decathlon) 250
Zokni (innen-onnan, de leginkább falke, amit itthon nem lehet kapni, pedig zseniálisak) 200
Fehérnemű (sima sportbugyik, -melltartók) 200
Tisztálkodószerek (ez para, egy cuccnak kellene hajat, testet és büdös/koszos ruhákat mosnia) 200
Antiseptic cream (pici dobozban pelenkakiütésre való krém :) 20
Úti törölköző (egy decathlonos és egy másik, nagyobb, test köré csavarható. jó kis extra könnyű, picire összehajtogatható holmik) 200
Fényképezőgép+töltő 200
Füldugó (el ne felejtsem megvenni) 10
Ragtapasz 40
Naptej 150
Síp (még ez sincs meg, ezzel jelez majd Hófehérke az erdőben a vaddisznónak, ha megtámadja a vadász) 10
Mosószer (ld fenti dilemma) 0
Igazolványok, iratok 100
Napszemüveg 100
Útikönyv (john brierley angol nyelvű zarándokkalauza, hogy lehetett ilyen nehéz könyvet gyártani!!!!???) 300
tű, cérna 10
mountex kanál (3in1, kés, villa, kanál, okos jószág, régi darab) 10
fejlámpa (petzl, persze, piros fény is van rajta, hogy ne ébresszem fel a többieket hajnalban azzal, hogy kedvesen az arcukba világítok) 76
szótár (cuki, mini, pons) 120
fogkefe 20
fogkrém (rettenetesen fájnak a fogaim a bölcsességfog húzása óta, így sensodyne. ez is para, és nem az egyetlen...) 100
kisolló 10
szemöldökcsipesz 10
napvédő arcra 30
testre pénztárca (derékra lehet erősíteni, vékony, könnyű) 50
kis pénztárca
hosszú ujjú drapp ing (quechua, természetesen) 150
madzag, csipesz, bizttű (nagy) 20
kalap (szintén decatlon, quechua) 100
gyógyszerek 300
kaja 300
bot (nordic walking, összecsukható) 500
mobil+töltő 150
akvarell ceruzák+ egy ecset 40
Moleskine (2 db, egy festeni, egy írni) 300
Összesen: 8476
Ezt persze nem kell komolyan venni, mert a cuccok egy része (pl. bakancs) mindig rajtam lesz, nem a hátamon :D
és még: térdszorító, gyógyszerek, vitaminok, folyékony holmik (betadine, clorhexamed, aloe first) szemcseppentőbe adagolva, stb
már csak négyet kell aludni
Most, hogy már vészesen közel van az indulás, a legvadabb érzelmi szélsőségek kezdik jellemezni a mindennapjaimat... és őrületbe kergetni a körülöttem élőket.
Például hosszasan tudok zokogni minden egyes elvesztegetett forint és euro felett (senkinek ne hidd el, ha azt mondja, hogy ezer euróból meg lehet úszni az utat, de erről majd inkább mesélek még később), holott aki ismer, tudja, hogy soha nem az extrém spórolási szokásaimról voltam híres.
Megfordult az is a fejemben, hogy a cucu "Vinni" táblázatom C oszlopába bepötyögöm a megvásárolt (including fölöslegesen megvásárolt) holmik árát, de elvetettem, mivel nem akarom tovább mélyíteni a depressziómat :D
(for girls only: A heves hangulatingadozásnak persze alighanem hormonális okai is vannak, az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a röpke 34 alatt kétszer is örvendezhetek a pontos ciklusomnak, rögtön az elején, és közvetlenül a végén. Csudijó.)
Például hosszasan tudok zokogni minden egyes elvesztegetett forint és euro felett (senkinek ne hidd el, ha azt mondja, hogy ezer euróból meg lehet úszni az utat, de erről majd inkább mesélek még később), holott aki ismer, tudja, hogy soha nem az extrém spórolási szokásaimról voltam híres.
Megfordult az is a fejemben, hogy a cucu "Vinni" táblázatom C oszlopába bepötyögöm a megvásárolt (including fölöslegesen megvásárolt) holmik árát, de elvetettem, mivel nem akarom tovább mélyíteni a depressziómat :D
(for girls only: A heves hangulatingadozásnak persze alighanem hormonális okai is vannak, az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a röpke 34 alatt kétszer is örvendezhetek a pontos ciklusomnak, rögtön az elején, és közvetlenül a végén. Csudijó.)
2009. július 13., hétfő
fölösleges terhek
Törekszem arra, hogy a hátralévő négy hétben megszabaduljak mindentől, ami gátolhat: ma kihúzták a bal alsó bölcsességfogamat, amit évekkel ezelőtt kellett volna. Négy gyökere volt, beletört, apró darabokban szedték ki, vésés, kalapálás, nem részletezem. Másfél órát töltöttem bent, némi rosszulléttel megspékelve. Sok öltés, gyógyszerhegyek, figyelmeztetés: fájni fog. Nagyon.
És most itt ülök pár órával a műtét után hitetlenkedve: semmi fájdalmat nem érzek. Nem értem, de attól még jó.
És most itt ülök pár órával a műtét után hitetlenkedve: semmi fájdalmat nem érzek. Nem értem, de attól még jó.
gyűlnek a hátra valók
Kezdem megérteni azt a gondolatot, hogy Az Út akkor és ott kezdődik, ahol és amikor járni kezdesz rajta. Amikor begyalogoltam a munkahelyemre (kb 10-11 km lehet), minden lépésnél ott motoszkált a fejemben: már úton vagyok, ez már az.
És közben persze minden nap gyűlik az úticsomag, ő lesz az egyik legfontosabb:
2009. július 2., csütörtök
Újra úton
Lélekben már elindultam, az legalábbis biztos, hogy inszomnia-gyanús időszak előtt állok ismét. Valójában 42 nap még hátra van augusztus 12-éig. Ha jól számoltam, ez épp egy nagyböjtnyi időszak, minden adott a megfelelő felkészüléshez.
42 nap, és az első valódi lépést is megteszem a sokmérföldes úton.
42 nap, és az első valódi lépést is megteszem a sokmérföldes úton.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)