Augusztus 28.
Rogton magyarazattal kezdem. A 27 km a gyalog megtett tav volt, a vegere azonban annyira raparaztam az agypoloska csipeseimre (osszefuggo dagadt voros-sarga pupokka valtak idokozben helyes gennyes/vizes holyagokkal a csipesek helyen), hogy arra jutottam, csak egy hozzaerto orvos segithet rajtam, mondjuk egy borgyogyasz. Ezert taxival mentem 14 km-t Sahagunig, ahol komplett kis rendelointezet fogadott. Egy fiatal orvos nezett meg, aki kerdesemre, miszerint beszel-e angolul a kovetkezot valszolta: Spanyolorszagban spanyolul beszelnek... bizzunk abban, hogy nem megy soha kulfoldre, es nem szorul soha egy helyi orvos segitsegere. Na mindegy, felirt vmi antiallergent, es nehany flegma mondattal elintezett. Viszont cserebe Juditekkal a legtisztabb es legrendesebb szallast sikerult megtalalnunk, a napot padon sorozessel es vacsival fejeztuk be, ugy volt kerek, ahogy volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia, amit írtál a spanyol dokiról elég felháborító. Sajnos tavaly mi is megtapasztaltuk ezt a hozzáállást egy Malaga környéki igencsak jól látogatott étteremben - mivel látták, hogy nem helyiek vagyunk, konkrétan nem szolgáltak ki. De még azt a mondatot sem voltak hajlandók megérteni, hogy "do you speak english". Inglis, érteeeed?? Kb. így beszéltünk velük :) remélem már jobban vagy, mondjuk gondolj arra, vajon mi lett volna Moszkvában egy dokinál...
VálaszTörlésTovábbi jó utat, tarts ki, élvezd az természetet, amíg csak teheted, hajrá! Sok puszi